Magyar Katolikus Lexikon > K > kar


kar: 1. (lat. bracchium): a felső végtag válltól csuklóig terjedő része. Folytatása a →kéz. A ~ az egyik leggyakoribb →ereklye. - A Szentírásban átvitt értelemben az erő, a hatalom érzékeltetésére szolgál, az →Isten keze kifejezéshez hasonlóan. MTörv 4,34: kinyújtott ~ral, azaz nagy erővel, hatalommal; Iz 52,10: „az Úr feltűri szentséges ~ját”, azaz megmutatja, kinyilvánítja erejét (vö. Ez 4,7). A ~ fölemelése lázadásra utal (Jób 38,15: „a már fölemelt ~ két darabra törik”); a ~ összetörése az erőtől való megfosztással egyenértékű (pl. 22,9: „az árváknak meg összetörted a karjuk”). Az ember ~ja nem állhat ellen Jahve ~jának (2Krón 32,8; vö. Jer 17,5). - Az Isten ~ja kifejezés az ÚSz-ben is Isten hatalmára utal (Lk 1,51; Jn 12,38; ApCsel 13,18). - →Címerekben vallási és világi jelentéssel egyaránt szerepelhet. - Ikgr. A felhők közül lenyúló ~ az isteni beavatkozás jele. - 2. (lat. chorus): antik drámákban a közösség hangja: →kórus, I. - 3. egyetemi ~: →fakultás. - 4. a zenében: →kórus, II. **

BL:929.