🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kanász
következő 🡲

kanász, kondás: pásztor, aki disznókat őriz. - Nevét a nyáj fejétől, ao →kantól kapta. A külterjes állattartásban a disznópásztor neve K-Mo-on a kondás (a disznónyáj a konda), D- és Ny-Mo-on a ~. A falvakba naponta hazahajtott, éjjelente a disznóólban tartott sertések csoportjának neve a Tiszántúlon csürhe, Ny-Dunántúlon csorda, sertéscsorda, az É-Középhegységben nyáj, disznónyáj. - A m. →pásztorszervezet hierarchiájában a ~ a →gulyás, a →csikós és a →juhász után áll. A szó a régi népnyelvben a nyers, durva, vad betyár jelzője volt. A székelyek nyelvében azonban ellentétes értelemben is élt: a 'kanászodik' azt jelentette: haragja csillapult, megjuhászkodott. - A ~ foglalkozásával kapcsolatos kifejezések (csürhe, csorda) a városi proletárság körében becsmérlő jelleget kaptak. 88-M.F.

Czuczor III:360. - MN II:87. - MNL III:252. (s.v. konda)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.