🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kalákaáldomás
következő 🡲

kalákaáldomás: az →áldomás egyik fajtája, mellyel a →kalákában végzett munkát megkezdték és befejezték. -„Foglalóbort” adott a gazda a fficseléd fölfogadásakor, de elbocsátásakor is, ez utóbbi esetben a ~ szokásos étele az ún. „cukikása”. Foglalóbort ittak a mesteremberekkel való megalkuváskor is, s ez az utóbbi annyira régi és ált. szokás, hogy Gyöngyösön pl. „áldomás”-nak hívtak egy kovácsot, mert pénz nélkül, puszta ~ért is megcsinált egyet-mást. A ~t éppúgy megadják a pénzért dolgozó munkásnak, mint a kalákában dolgozó rokonnak, szomszédnak. A céhéletben kezdő és végző ~ volt a halászoké és molnároké pl. a vásárló és munkaadó gazdák számára, valamint a kereskedők és iparosok évvégző és újévkezdő „gyertyapecsenyéje”, a „lihtprádli”. A mester adta a legénynek, a gyertyával való világítás megkezdésének napján; ez az ország legnagyobb részében Márton napja (nov. 11.) volt, néhol azonban, mint Pesten, Szt Mihálykor (szept. 29.) tartották, még az I. vh. előtti években is. Főétele a „Márton lúdja”, s itala az újbor. Régen „borkóstoló” volt a Márton előneve, s Márton lúdját a gazdák is megsütötték a cselédség számára, sőt részt kapott belőle a csordás és kanász is; ezeknél a „gyertyapecsenye” idővel bélessé, majd „rétespénzzé” változott át. E ~okból származtathatók azok a ~ok is, melyeknek oka valami fontos dolognak sikeres bevégzése, másrészt valami kedveskedés, szívesség viszonzása. Az előbbiek közé tartozik a községi elöljáróság áldomása az ülés után; annyira szokásos volt, hogy még a bírói számadásokba is beírták. A szívességtétel, kedveskedés áldomásai közé tartozott a „szösz” és „báránylopó” ~ai. **

MN IV:230.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.