Magyar Katolikus Lexikon > K > káfir


káfir, kafúr (ar.): a →muszlimok és nem-muszlimok megkülönböztetésére használt kifejezés, a →gyaur megfelelője. - A szó gyökét képező ige eredeti jelentése 'elhárít, elrejt': a ~ Allah irgalmát hárítja el magától, azaz nem-muszlim, tehát 'vallástalan, vallásellenes, hitetlen, ateista, hálátlan'. - Az arabból a perzsa, majd onnan az oszmán-török nyelvbe került a szó, s a török révén a délszláv nyelvekben is meghonosodott. Többes számú alakjai (káfirún, kuffár, kafara, kifár, kufur, kafúr) közül a kafúr egyes számú jelentésben délszláv közvetítéssel került a m. nyelvbe, s az arab kafúr > török kjáfur > délszláv csjafúr (csjavúr) a 2 magánhangzó közötti v hang kiesésével vette föl a ma már csak tört. szövegekben előforduló gyaur alakot. A gyaur mellett a kavor is előfordul (pl. Heltai Gáspárnál). - A Hugyagon (Nógrád m.) följegyzett csahúr (csáhúr) 'paraszt, földművelő' jelentésű tájszó is idevonható. Ebben az esetben a nyelvfejlődés eredményeként a két magánhangzó közötti hiátust h hang közbeiktatásával szüntették meg (csaúr, csahur, csáhúr). A nagyon ritka. délszláv eredetű magyar családnév, a Tyahor (bpi telefonkv. 2000:1819. o.) valójában gyaurt, azaz nem-muszlimot, hitetlent jelent. Az 1700-as évek elején Kavor családnevet is följegyeztek.  F.I.T.