🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > Krisztus követése
következő 🡲

Krisztus követése: 1. szoros értelemben Jézus tanítványává szegődés. A Jézus Krisztustól kapott „Kövess engem!” (Mt 9,9 stb.) felszólítás teljesítése, az élet odaajándékozásával adott válasz, a lelki sötétségből a világosságba való áttérés (Jn 8,12; 10,4-5). - A →követés a rabbik isk-jában is megvolt, de ~ más: az Úr kezdeményez, nem a tanitványok választják őt, és a követés teljes sorsközösséget jelent (Mk 1,16-20; 2,14; Lk 9,59). A 12 ap. a tanúja annak az isteni akaratnak, amely a 12 ósz-i törzset új néppel pótolja (Mk 3,13-19), ők külön felhatalmazást kapnak, hogy →Isten országának eljövetelét szóban és tettben hirdessék (Mk 3,14; 6,7-13). ~ tehát hivatás, melynek megvalósításához el kell szakítaniuk a rokonsági kapcsolatokat és le kell mondaniuk a földi javakról (Lk 14,26-33; Mk 8,34), így lesznek a Messiás munkatársai. - 2. A →szinoptikusok kiterjesztették ~t mindenkire, aki hisz a föltámadt Krisztusban, és így ~ minden tanítványra vonatkozó üdvrendi kifejezés lett. Az őt követők első kötelessége az volt, hogy lemondjanak mindenről, ami akadályozta őket az evang. szerinti életben. Egyúttal a követés térben és időben is kibővült. Már nem az Izr-hez szóló küldetésről volt szó, hanem a megdicsőült Krisztus életprogramjának elfogadásáról. János evang-a érzékelteti, hogy a tanítványnak a kereszthordozás útján kell a dicsőségbe jutnia (Jn 12,26; 13,36). - Az ÚSz-ben már megvannak az elemei a követés erkölcsi értelmezésének is. ~, az igazságtalanul szenvedő Krisztus nyomába szegődés nem más, mint példájának utánzása (1Pt 2,21). A szinoptikusok ~t egyenesen a kereszt hordozásával fejezik ki (Mk 8,34; Lk 14,27). A követés és az utánzás azonban még nem válik annyira egyértelművé, mint a későbbi egyh. használatban. A páli levelek és János írásai azonban már elárulják a ker. közösség pedagógiai és lpászt. törekvését, hogy Krisztusban az erkölcsi eszményt is bemutassák (Róm 15,7; Ef 5,25; Jn 13,14; 15,12; 1Jn 2,6). A középpontban a szeretet követelménye áll: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” - e biztatás egyúttal azt is föltételezi, hogy a hívőnek megvan a lehetősége Krisztus erényeinek gyakorlására. A keresztség és a Szentlélek kiáradása ui. megadja a kegyelmi segítséget ~re. - A tört-ben gyakran tapasztalható bizonyos hangsúlyeltolódás: Szt Ireneusz, Órigenész, Szt Ágoston egyszerűen mint az emberi tökéletesség mintaképéről beszéltek Krisztusról, de már kezdettől kialakult egy másik irányzat, amely ~t elsősorban a vértanúság vállalásában és a lemondó életben látta (Antiochiai Szt Ignác, Szt Polikárp, vt-akták). A 4. sz-tól megjelent a remete- és a szerzetes-eszmény, amely a vezeklő életben látta a tökéletességet.

A kk-ban ~ új hangsúlyt kapott a különféle reformmozgalmakban, amelyek a lelki életet is el akarták mélyíteni. Az elmélkedés tárgya elsősorban Jézus földi élete, őt igyekeztek személyes odaadással követni. Assisi Szt Ferenc nagy terjesztője volt a szegénység és az egyszerűség gondolatának. Szt Bernát a szegénység mellett főleg Jézus alázatát, türelmét és szeretetét emelte ki. A kk. misztikusok fő témája a lélek fölemelkedése Istenhez. ~nek gondolatát már az irod. is szolgálta. A legnevezetesebb Kempis Tamás →Krisztus követése (Imitatio Christi) c. műve. Hasonló célzatú Loyolai Szt Ignác lelkigyakorlatos kv-e. A →Jézus Szíve-tiszteletben az Üdvözítő belső lelkületének utánzása a cél. A 17. sz: az →École Française már túl akart lépni Jézus földi életének és erkölcsi példájának a követésén, s őt inkább istenfiúi és kegyelmi teljességében állította követendő példának (P. de →Bérulle). Ilyen előzmények után a kat. erkölcstan is igyekezett a teljes bibliai tanítást alapul venni. - ~nek teológiája abból indul ki, hogy az ember Isten képére van teremtve, részesült a megtestesülés és a megváltás kegyelmeiben, azért képes fölfogni Jézus szavait és tetteit, ahogy azokat az Egyh. hirdeti. Egyben kötelessége is, hogy vallási és erkölcsi életét Jézussal kapcsolatban alakítsa. A hívő ker. a kegyelem hatása alatt személyes odaadással fordulhat Jézus példája felé, és tudja, hogy az üdvösséget csak az ő követésében érheti el. Ehhez mint Krisztus teste tagjának megvan a segítsége, s rejtett módon magában hordozza az ő halálát és föltámadását. A Krisztusban kapott kinyilatkoztatás a ker. ember számára az élet alakításának és az erkölcsiségnek döntő normája, hiszen Isten akarata őbenne mutatkozott meg, s ő adta az engedelmesség példáját is. ~ben benne van a személyes felelősség vállalása Isten előtt, és egyben a segítség is a kezdeményező, személyes döntésekre. Krisztus odaadásával, engedelmességével és szeretetével vállaljuk kötelességeinket, attól a reménytől vezettetve, hogy őbenne az üdvösség már valóság lett. Az Egyh. szentségei és kegyelmi élete is azt célozzák, hogy ez a személyes ~ megvalósuljon bennünk. - II. János Pál p. tanítása szerint ~ a →tökéletesség útja azután, hogy az ember lemondott saját javairól és önmagáról. G.F.

LThK VII:158. - BL:1060. - VS 19-22. - Schütz 1993:220.

Krisztus követése (lat. Imitatio Christi): a lelki élet aranykönyve, →Kempis Tamás (1380-1471) műve. - Nagyon sok (1159) szentírási idézettel, sok lelki és erkölcsi alapszabállyal vezet az önismeret útján az Istennel való egyesülés felé. Mivel az ember „számkivetésben él, el kell szakadnia minden mulandótól és minden teremtménytől” és Krisztus barátságát kell keresnie. A szenvedő Krisztus követése „a mennyországba vezető királyi út”. - 4 részből áll: 1. könyv A lelki élet szabályai; 2. könyv A belső ember; 3. könyv A belső vigasztalás; 4. könyv Az Oltáriszentség. - A ~t 1470: Augsburgban nyomtatták ki, s hamarosan nagyon népszerű lett. 95 fordításban, több mint 3000 kiadásban jelent meg, s mindmáig a legolvasottabb lelki kv. - M-ul: Christus Iesus követéséről való könyvek. Ford. Vásárhelyi Gergely. Kolozsvár, 1622. - Kempis Tamasnak Christus követeserül Négy könyuei. Ford. Pázmány Péter. Bécs, 1624. (Átd. Zsíros Ferenc. Bp., 1881) - Kempis Tamás négy kv-e Jézus ~ről. Ford. Sujánszky Antal. Pest, 1844. - ~. Ford. Platz Bonifác. Bp., 1906. - ~. Ford. Jelenits István. Uo., 1978. (2. kiad. 1987) **

Miklós Ráfáel: A ~ m. fordításai. Szombathely, 1936.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.