🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > J > jóhiszeműség
következő 🡲

jóhiszeműség: az egyházjogban az →elbirtoklás és →elévülés föltétele. - A más dolgát birtokló, ill. az őt meg nem illető jogot gyakorló személynek az a meggyőződése, hogy az adott dolgot jogosan birtokolja sajátjaként, ill. jogosan él valamilyen joggal, mivel hibáján kívül nincsen tisztában jogcímének elégtelenségével (pl. lopott holmit vásárolt anélkül, hogy ezt tudta volna). E.P.

Erdő 1991:153.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.