jó és rossz: a →lét és nem-lét, az →igaz és hamis, a →szent és profán, →szép és csúf ellentétpárokhoz hasonló, alapvető fogalompár. A →rossz a →jó (a lét) hiánya, az igazságtól való elszakadás következménye. - 1. A Szentírásban. Izr. a →bűn megtapasztalásából levonta mind a pszichológiai, mind a teol. következtetéseket. Az ember, akit Isten jónak teremtett, az ártatlanság állapotában (→Paradicsom) nem rendelkezett a ~ gyakorlati ismeretével, mert még nem tapasztalta meg a rosszat. A rosszal a →bűnbeesés révén jutott kapcsolatba (vö. Ter 3,5.7). - A jó és belőle következően a ~ ismerete olyan tudás ill. ismeret, mely abszolút fokon egyedül Istené. Isten azonban a saját képmására teremtett embert megajándékozta a jó megismerésének lehetőségével, a →Tízparancsolattal pedig konkrétan is megosztotta az emberrel ezt az egyedül általa birtokolt ismeretet. Az ember számára jó az, ami az élet, az →örök élet szolgálatában áll (vö. Mt 19,16), rossz az, ami ezzel ellenkezik. Isten parancsainak megszegésével az ember maga szab normát saját magának (Iz 5,20; Ám 5,14). Ez az ember szabta norma, melyet a próf-k folyamatosan elítéltek (Iz 14,12; Ez 28; vö. Ter 11), az →áteredő bűn lényege, s ezáltal minden más bűn forrása. - Az ÚSz-ben Jézus kimondja: „egyedül Isten jó” (Mk 10,18; Lk 18,19). A teremtmény rossz (mert vétkezik), mégis tud jót tenni (vö. Mt 7,11). Az ember szavaiban és a tetteiben mutatkozik meg, hogy jó-e v. rossz (vö. Mt 12,35; Lk 6,45): a jó fa jó gyümölcsöt hoz, a rossz fa rosszat (vö. Mt 7,17-18; Lk 6,43). →Jézus példabeszédeiben a jó az, ami megfelel a teremtésben adott rendeltetésnek (létében jó), rossz az, ami ezzel ellentétes: „A só jó, de ha ízét veszti, nem való semmire” (Mk 9,50), azaz rossz lesz. Ilyen értelemben beszél Jézus a jó és a rossz földről ill. magról (vö. Mt 13,24; Mk 4.8; Lk 8,8). - →Jézus perében látható, hogy ~ fölcseréléséből önmagában →hazugság, s végső soron gyilkosság következik (Jn 18,23). A ~ közötti igazi különbség a jó pásztor és a béres magatartásában mutatkozik meg (vö. Jn 10,8-14). Szt Pál tanításának foglalata: irtózzatok a rossztól, és ragaszkodjatok a jóhoz (Róm 12,9). A tökéletesség jele a ~ megkülönböztetésének képessége (Zsid 5,14). A szeretet a rosszat nem tartja számon, és maga sem tesz rosszat a felebarátnak (vö. 1Kor 13,5.10), az embernek tehát törekednie kell arra, hogy ne fizessen rosszal a rosszért (vö. Róm 12,17; Tesz 5,15), hanem a rosszat győzze le a jóval (Róm 12,21).

- 2. Erkölcsileg a ~ igazságát az →erkölcsiség objektív és egyetemes szabálya, az →isteni törvény mutatja meg. A ~ megkülönböztetése elsősorban az értelem természetes világosságával történik. Az →értelem használatára (usus rationis) való eljutást épp a ~ megkülönböztetésének képessége határozza meg. Ezért a ~ megkülönböztetése föltétele a szentségi életnek (→áldozás, →gyónás). - A ~ közötti választás képessége az ember alapvető szabadságában gyökerezik. Az emberi →szabadság lényege épp abban áll, hogy az ember képes megismerni az igazságot, és képes választani a megismert, objektív igazság és annak ellenkezője között, tehát az objektív ~ között. Ahol az ember ebben bármi miatt akadályozva van, ott nem lehet a →személy igazi szabadságáról beszélni. - A ~ összekeverése, szubjektív meghatározása a →liberalizmus szélsőséges formáihoz vezet. Minden diktatúrára jellemző, hogy vezetői a saját érdekeik és önző szempontjaik szerint határozzák meg a ~ fogalmát, s erre építik föl a társad. és gazd. életet. A 20. sz. végén ennek kiváló eszköze olykor a →tömegtájékoztatás. - Az egyén életében a ~ téves fogalma mindig lelki krízishez vezet. II. János Pál p. a Veritatis splendor c. enc-jában részletesen foglalkozik e témával (→optio fundamentalis). - Szt Ignác Lelkigyakorlatos kv-ében a 2 zászló a ~ jelképe, a kv. e kettő harcaként mutatja be az üdvösség útját. **

BL:875. - Schütz 1993:198.