🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > J > jégeső
következő 🡲

jégeső (lat. grando): általában 5-20 mm átmérőjű jégszemekből (néha 50 mm-nél is nagyobbakból) álló csapadék. Mo-on a tavaszi, nyári hónapokban fordul elő. - Az →egyiptomi csapások közül a 7. (Kiv 9,22-35; Zsolt 78,47, 105,32). Józs 10,11: a Gibeon ellen fölvonult 5 kir-t a Bet-Horon lejtőjén ~ késztette menekülésre (vö. Sir 46,5). A ~t kísérő tomboló vihar, pusztítás Isten büntető ítélete (Zsolt 147,7; 148,8; Jób 38,22-30; Sir 43,15; Ez 13,11.13; 38,23; Ag 2,17; Jel 8,7; 11,19 [vö. Kiv 9,24]; 16,21), Isten erejének (Iz 28,2), teremtő hatalmának képe (Jób 38,22), megjelenéseinek kísérő jelensége (Zsolt 18,13; Iz 30,30). →teofánia **

BL:802.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.