Magyar Katolikus Lexikon > J > jövedelemelosztás


jövedelemelosztás: a →nemzeti jövedelem elosztása a társadalom csoportjai és tagjai között. - A ~t elsőnek a fiziokrata →Quesnay állította a gazd. gondolkodás előterébe. A →termelékenységről alkotott egyoldalú fogalma következtében a mezőgazd. munka eredményében látta a javak tömegét, amely a →piac közvetítésével kerül elosztásra a társad. különböző rétegei között. A. →Smith a földbirtokos helyébe a tőkést állította, aki a különböző termelési tényezők közreműködését megfizeti, de még nem tett világosan különbséget a tőketulajdonos és a →vállalkozó között. A gazd. →liberalizmus virágkorában kevés érdeklődés mutatkozott a nemzeti jövedelem és annak elosztása iránt. - L. →Walras szerint a tökéletes versenyben kialakult gazd. egyensúly esetén a →piaci árak a ráfordításokat fejezik ki, és a szabadpiaci hatások eredményeként a ~ megközelíti a termelési tényezők hozzájárulásának az arányát. Később →Marshall „nemzeti osztalék”-nak, →Schumpeter „társad. termékeredmény”-nek nevezte az elosztásra kerülő javakat, de az alapgondolat nem változott. A ~ alaposabb elemzése csak a 20. sz. elején kezdődött, és főleg →Keynes munkássága révén került a tud. érdeklődés előterébe. - Gazdaságilag az a ~ helyes, amely biztosítja a társad. számára az →igény-kielégítési folyamat zavartalan folytatását. Erre a →szabadpiac „láthatatlan keze”, az ármechanizmus önmagában nem képes. A piaci folyamatok nem mindig eredményezik a legjobb döntéseket a társad. igényeinek kielégítésére. A személy szellemi és fizikai képességei, az erőforrások magántulajdona, a termelési lehetőségek és az üzleti szerencse leküzdhetetlen egyenlőtlenségekhez vezetnek a piaci felek viszonyában. - A javak igazságos és méltányos elosztása kérdésében eltérnek a vélemények. Sokak szerint a ~ kérdésére csak szubjektív feleletet lehet adni. Mindnyájan megegyeznek azonban abban, hogy tisztán gazd. szempontból is el kell kerülni a túlságosan nagy jövedelmi különbségeket, ami viszont előáll akkor, amikor a ~ folyamatát teljesen szabadon hagyják. Ma a liberális közgazdák is kívánatosnak tartják a piac által megvalósuló ~ bizonyos kijavítását. Ennek legfőbb eszköze véleményük szerint a fokozatosan emelkedő adózási rendszer és a szociális juttatások rendszere, a rászorulók segítése. Ügyelni kell arra, hogy minden körülmények között megmaradjon a munkavállalásra való ösztönzés, és hogy a tőkefelhalmozás és a befektetési kedv meg ne szűnjön. Uakkor szükségesnek tartják a legkisebb bérek megállapítását, főleg a gazd. →konjunktúra pangása időszakában. - ~ és társadalombiztosítás. Az emberek nem egyenlő esélyekkel lépnek a csereforgalomba. Nagyok a különbségek az anyagi javak birtoklásában és a lehetőségekben is. Ennek magyarázata főleg a fizikai és szellemi képességek különbsége. A piac ármechanizmusa nem szünteti meg ezeket az egyenlőtlenségeket. A szegények és a nincstelenek alig v. egyáltalán nem vesznek részt a piac életében. Tévedés, hogy a piac működése biztosítja a javak és szolgáltatások igazságos elosztását és a társad. jólétet. A szabadpiaci gazd-ban a szegénység léte szerkezeti problémát jelent, amit a magánjótékonyság képtelen egyedül megoldani. Az emberhez méltó →jövedelem nem kegy, hanem jog. A szegénység létét nem egy természeti törv-ben kell keresnünk, amint azt →Malthus tette, hanem főleg a fennálló gazd., társad. és pol. rendszerben. - A ~ etikája nem független a termelés etikájától. Csak az osztható el, amit megtermeltek. A gazd. liberalizmus a ~ legigazságosabb és leghatékonyabb módjának tartja a termelésben való részvételnek megfelelő elosztást. Lehetetlen a termelésben részt vevők egyéni hozzájárulásának megállapítása a termelt javak előállításában, és így az ennek megfelelő jövedelem meghatározása sem lehetséges. Nincs szabadság megfelelő anyagi alap nélkül. A szabadság gyakorlása feltételezi legalább a létminimumot, függetlenül minden munkaviszonytól. - Ami a ~ különböző formáit illeti, sokan elutasítják a tőkejövedelmet. →Munka nélküli jövedelemnek tartják minden ellenszolgáltatás nélkül. Ez a felfogás túlságosan egyszerűsít. A tőkeképződés legtöbbször →takarékosság eredménye, ami áldozatot feltételez. A takarékosság és az örökösödés által szerzett tőke más és más erkölcsi megítélést kíván. Sokan sürgetik az örökösödéssel szerzett tőke nagyobb megadóztatását. Az örökölt tőke is eredetileg a takarékosságból keletkezett. Problémát jelent az is, hogy a pénztőkének nagy a mobilitása. Gyorsan áthelyezhető, átírható, mielőtt még adó alá esne (nemzetk. tőkeforgalom). Ennek következménye az, hogy a legtöbb országban a tőkejövedelmet ált. kevésbé adóztatják meg, mint a munkajövedelmeket, hogy aztán megmaradjanak az orsz. gazd. körforgásában. - A teljesítmény szerinti ~ nemcsak azért kérdéses, mivel a teljesítmények nem mérhetők megfelelő módon, hanem főleg azért, mert az elv kizárólagos alkalmazása arra vezetne, hogy a termelési folyamatban közvetlenül nem szereplők jövedelem nélkül maradnának. A ~i politika lényeges eszköze a progresszív adózás. A →gazdaság és erkölcs kapcsolatának súlyos kérdései: a hatékonyság és az igazságosság mérlegelése, a megszolgált kereset és a szükséglet kritériuma, a családi bér stb. Nem létezik egy határozott ker. álláspont a legkedvezőbb adózás kérdésében, mivel az függ az egyes orsz-ok sajátos társad. és gazd. helyzetétől. A nagy jövedelmi különbségek a társad. életében feszültségekre vezetnek. A feszültségek feloldására a fokozatosan emelkedő adózási rendszer alkalmas eszköz. Az adókulcsok alkalmazása az adózók körülményeihez lehetővé teszi a jövedelmek újraelosztását. Az önkényes megkülönböztetés azonban ellenkezik az egyenlőség alapelvével. - A gazd. liberalizmus szerint a jövedelem kizárólag az alkotó szellemi v. fizikai munkateljesítményekre épül. A →szociális védőháló összetevői is a munkaviszonyhoz kapcsolódó biztosítási rendszerek, amelyeket a kötelező munkaadói és munkavállalói befizetésekből finanszíroznak. No-ban Bismarck 1883: bevezette a betegbiztosítást, 1884: a munkakompenzációs törv-t, 1889: a nyugdíjak biztosítását. A leghatékonyabbnak a biztosítási elv alkalmazása bizonyult, ami aztán egyre inkább az eu. államok társad. és gazd. életének alkotórészévé vált. A jövedelem társad-biztosítási alapokon történő újraelosztása a →munkabérek újraelosztását is jelenti és a munkabér különös formájának is tekinthető. A munkaadók hozzájárulása a biztosítási alapokhoz többszöröse a munkavállalók hozzájárulásának. - A biztosítási rendszerek betegség, baleset, munkanélküliség és nyugdíjazás esetében jövedelmet biztosítanak a jogosultaknak. Az alapelv a →szolidaritás. Azokban az orsz-okban, ahol a társad-biztosítási rendszer működik, a szegények száma csökkent, de nem tűnt el. Mi lesz a nem biztosítottak és a különböző okok miatt nincstelenekké váltak sorsa? A társad. szolidaritás követeli, hogy azoknak is biztosítsunk emberhez méltó létalapot, akik saját hibájukon kívül nem vehetnek részt a javak és a szolgáltatások előállításában. A társad-biztosítás rendszerét megfelelő szociális politikával kell kiegészíteni. A magánszemélyek és csoportok (a non-profit szektor) közreműködése is szükséges, már csak azért is, mert az állami szolgáltatások sokszor annyira bürokratikusak, hogy az egyszerű ember nehezen tud tájékozódni bennük, és a speciális igényekre alig reagálnak. - Az →Egyház szociális tanítása vallja, hogy minden ember abszolút érték, személy volta fölülmúlja a gazd. és társad. kereteket. Minden ember élete egyformán fontos, függetlenül a gazd. és társad. hasznosságától. Már a puszta léte jogot ad neki az élethez, és erkölcsi kötelezettséget ró rá és a társad-ra, hogy amennyiben részben v. teljesen képtelen önmaga fenntartására, a →szubszidiaritás elvének és a szolidaritásnak megfelelően segítségére álljanak. Az egyének közti kapcsolatok nemcsak akaratunk, hanem emberi természetünk eredményei is. A költségszámítás nem lehet egyben életszámítás, ahogy azt →Hayek elképzelte. - A →szocializmus évtizedeken át visszaélt a nagy igazságot kifejező jelszóval: „Legfőbb érték az ember!” Ma viszont a féktelen liberalizmus hatására az a veszély fenyeget, hogy az anyagilag tönkrement embert szerencsétlen csődtömegnek tekintjük, mintha az ember személyi értékét anyagi sikerrel és pénzzel lehetne mérni. A gazd. konjunktúra hullámzásai v. más csapás következtében nincstelenné vált ember is megőrzi személyi méltóságát, alapvető jogait az élethez. Közben olyan szellemi értékek hordozója is lehet, amelyek gazdagságot jelentenek az egész társad-nak. Számtalan tudós és művész a legnagyobb nélkülözésben fejezte be az életét. A szükséget szenvedők esetében szó sem lehet a liberális gazd. mechanizmusokról, hanem csak szociális igazságosságról és társad. szolidaritásról, különben kétlábúak vadaskertjévé válik a Föld. Pa.P.

Muzslay 1993:80, 146.