Ják, Vas m.: 1. Szt György bencés apátság. Ják nembéli „Nagy” Márton comes Szt György tiszt-ére 1221-23: bencés monostort alapított. 1223: először említik apátját. 1256: Omodé győri pp. a pannonhalmi apát jelenlétében fölszent. a tp-ot. 1331 k. hatalmaskodás következtében a monostor leégett, okl-ei megsemmisültek. 1439: Miklós pannonhalmi apát Vencel apátot a javak elherdálása miatt letette, és a győri pp. Jáki Miklóst nevezte ki helyébe. 1455: V. László ~ és Pornó kegyuraságát Elderbach Bertoldnak adományozta, tőle Bakócz Tamás örökölte és azt Erdődy Péterre ruházta. 1532: a törökök hadjárata miatt megszűnt a szerzetesélet. - A tp. szentmargittai faragott kőből épült, viszonylag épen megmaradt. Ny-i homlokzatát toronypár és igen gazdagon díszített bélletes kapu ékesíti. A kapu feletti fülkékben Krisztus és a 12 apostol szobra. Kőfaragványokban a tp. többi része is igen gazdag, különösen a főapszis külső fala. A háromhajós, négy boltszakaszos bazilika Ny-i karzattal K-en félkörívvel zárul. A szentély falát a tp. védőszentjének, Szt Györgynek a sátánnal vívott küzdelme díszíti. 1663, 1714-44, 1896-1906 és 1938: restaurálták a tp-ot. 1900 k. a fő- és a D-i hajó boltozatát újraépítették. Közelében négykarélyos, emeletes, 1260 k. épült csontház bélletes kapuval, emeletén román ikerablakkal. - Címét viselte 1929-ig Kollányi Ferenc, 1933: Wenckheim Frigyes, 1959: Zenz Péter, 1977: Vendrő György. - 2. plébánia a v. győri, majd a szombathelyi egyhm. szombathelyi felső esp. ker-ében. 1214: alapították. A törökök 1532: elfoglalták. 1734: alapították újra. Kegyura 1880: az apátság. A tp. org-ját (2/14 m/r, op. 396.) 1902: az →Angster gyár építette. - Harangjait 1927: 105 és 75 cm átm. Seltenhofer Frigyes és fiai öntötték Sopronban. - Filiája 1997: Balogunyom, Kisunyom. - Plébánosai: 1834: Czigler József, 1845: Tropp János, 1881: Magyarász Nándor, 1916: Gyuk Pál, 1923: Körmendy László, 1929: Horváth István, 1934: Wenckheim Frigyes, 1954: Varga István, 1962: Hádám Imre, 1967: Bontó Ernő, 1984: Rátkai László. - Lakói 1840: 1267 r.k., 24 izr., össz. 1291; 1910: 2199 r.k., 15 ev., 3 ref., 19 izr., össz. 2236; 1940: 2499 r.k., 1 g.k., 28 ev., 3 ref., 2 izr., össz. 2533; 1944/45: →malenkij robotra hurcoltak 18 ffit, 5 nőt; 1983: 2200 r.k., össz. 2203; 1990: össz. 2188. - 1948: 8 tanerős r.k. ált. isk-jában 427 tanuló. 1997: kat. isk. épül. - 2000. XI: ~hoz tartozik az 53. sz. Szt György cserkészcsapat. -

3. A templom története. Az eredeti terv szerint a lébényi tp-hoz hasonló, 5 pillérsorral tagolt, 3 félköríves apszissal zárult volna. Az É-i fal megépítése után a tervet módosították: a főapszis elé →négyezetet illesztettek, s 4 pillérpárt építettek. Már álltak a körítő falak, a pillérek (melyek a bazilikálisan kiemelkedő főhajó falát hordozták), kifaragták a díszes kapuzatokat, a főhomlokzat szobrait is, amikor a munka félbeszakadt, vsz. az építtető halála miatt. - A második építőműhely a díszítmények és a főhomlokzati szobrok tanúsága szerint a fr. romanika geometrikus ékítményeit és a bambergi dóm kőfaragó stílusát is ismerő kőfaragókból áll. Végül a tp-ot egy dunántúli helyi műhely fejezte be, nem a tervezett módon, hanem az É-i mellékhajót négyzetes bordájú boltozattal, a főhajót és a D-i mellékhajót famennyezettel fedték le.- 1532: Kőszeg ostromakor a törökök a monostort is megrongálták, 1576: Szombathely polgárai fölgyújtották. 1660-66: Folnay Ferenc apát állíttatta helyre. A villámcsapás által rongált D-i pillérsort durva négyzetes pillérekkel pótolták, s a lebontott monostor helyett a D-i mellékhajó és a sekrestye fölé építettek cellákat. A kk. famennyezet helyett barokk fiókos dongaboltozat készült. A tp. megvilágítása érdekében az É-i falon barokk ablakokat nyitottak. Később a toronysisakokat cserélték, 1785: a tp. gúla alakú téglasisakokat kapott. 1896-1904: Schulek Frigyes tervei alapján, Gyalus László vezetésével kapta mai alakját. Visszaállították az eredeti falakat, a tornyot, és azt a zsámbéki tp. kősisakjának mintájára fedték le. Újrafaragtak minden sérült részt, nemcsak a kváderköveket, hanem az egész D-i pillérsort és a főkapu díszítésének rongált darabjait. Beboltozták a főhajót és a D-i mellékhajót, befejezve az eredetileg tervezett boltozati rendszert. A bordák mintáit az eredetileg is boltozott előcsarnok és a szentélynégyszög megfelelő részleteiről vették át. A kicserélt faragványok nagy része a szombathelyi Savaria Múz. kőtárában látható, ahol Szakál Ernő eredeti felhasználásuknak megfelelően állította ki őket. 7 oszlopfő a M. Nemz. Galériában van. - A körítő fal megmaradt részébe 1663: Folnay apát reneszánsz kaput vágatott. A kapubálványok között a vaskapu Pölöskei József műve. - A tp. homlokzatán kősisakkal fedett toronypár, a középtengelyt előreugró, háromszög alakban lezárt kapuépítmény díszíti, felette ikerablakpár és rózsaablakok. A kapuépítmény három részre tagozódik: félkörívekkel lezárt rézsűs, oszlopbélletes kapura, ezt kísérő csúcsíves záródású részre, amely átvezet a szobrokkal díszített csúcsos, kiugró épülettömbre. E hármas tagozódás csak formai, mert az első két részt összeköti a faragott díszítés páratlan gazdagsága, a harmadik, előreugró építmény védőszárnyai alá foglalja a kaput. A díszítmények jórészt geometrikus motívumokból állnak. A szorosan vett kaput és az előépítményt elválasztó meanderszalag össze is köti az épületrészeket, a lábazaton kifordul a homlokzatra. Ugyanígy összeköti a leveles, madárdíszes főpárkány is. A tulajdonképpeni kaput pillérsarkok között álló oszlopok alkotják. A pillérsarkokon kanyargó szalag, pálcadísz, fűrészfogszerű kettős tagozat, az oszlopok többségét is gyöngyös indafonat ékesíti. A félköríves lezárás és a kapu csúcsíves részének tengelye nem esik össze, a két oldal méreteiben nem pontos tükörképe egymásnak, ami a többszöri tervváltozás következménye lehet. A félköríves részbe foglalt, ma látható timpanondombormű a restauráláskor készült, ugyanúgy, mint a kaput védő két oroszlán. Az utóbbiak olasz mintára kerültek át a m. románkori épületszobrászatba, eredetileg minden bizonnyal nem befelé, hanem kifelé néztek. A kapuépítmény külső falán lépcsőzetesen emelkedő oszlopokkal elválasztott fülkében Krisztus és 10 apostol. Kettőt már csak a toronytesten tudtak elhelyezni. A 13 alak azonos megformálású. - A román tp-ok falait díszítő domborművek ált. belesimulnak a felületbe. A ~i szobrok (melyek mintájaként a bambergi dóm hercegi kapujának apostolait szokták emlegetni) mintha elszakadnának a faltól. Kezükben kv-et v. attrib-aikat tartják. A lárvaszerű arcokat a török támadás után, a barokk időben újrafaragták. A török ugyanis nem tűrte az emberábrázolást, s ahol csak elérte, leverte a fejeket. Krisztus és a mellette álló 2 ap., valamint a tőle jobbra álló 3. és a baloldali torony fülkéjében álló szobor feje eredeti. - A kapuépítmény homlokfalának fülkéjében Madonna és az oroszlánnal harcoló Sámson töredékes domborműve. A toronyfalakon ugyancsak fülkében egy-egy oroszlán. Az egész szoborciklus a megváltás dogmáját szimbolizálja, stílusának forrását Bambergben keresik, de Gyulafehérvárott is megtaláljuk mintaképüket. - Az É-i mellékhajó fala az első építési periódusban épült. Erről árulkodnak a zárt falsíkot tagoló hármas faloszlopkötegek, amelyek nem állnak egy vonalban a belső pillérekkel (kívül eggyel több is az oszlopkötegek száma), ahogy azt statikai, a falat erősítő szerepük szükségessé tenné. Az É-i falat az utolsó szakaszban egyetlen dombormű díszíti, mely a rosszon győzedelmeskedő embert ábrázolja. - A három félköríves apszis gazdagon díszített, ha nem is annyira, mint a főhomlokzat. Az emeletes főapszist a két mellékhajó alacsonyabb apszisai fogják közre. A mellékapszisokat oszlopok tagolják, ablakaikat gömbös dísz kíséri, a középsőt oroszlánpár védi. Főpárkányában itt is állatfejek láthatók. Az É-i mellékapszis egyik fülkéjében trónoló fiatal kir. feje különösen szép. - A D-i oldalon nyoma sincs az É-i oldal zárt faltömegének, sem a szigorú rendszerű tagolásnak. Normann-díszes ablakok s a ktort a tp-mal összekötő egyszerűbb kapu tagolják. Az Isten bárányát ábrázoló timpanon keretén saját farkukba harapó sárkányok. A motívum nemcsak a román kori épületplasztikában kedvelt (Vértesszentkereszt, Zsámbék), de a fémművességben is (gödöllői, zsámbéki zabla). - Belső kiképzés. A nemzetségi tp-ok elengedhetetlen része az urasági karzat, az építtető kegyúr kiemelt helye a tp-ban. A nagy tp-okban (mint ~ v. Zsámbék) a mindhárom hajón átívelő karzat vsz. önálló célokat is szolgált. Itt is tarthattak szertartást a kegyúr és családja számára, sőt háború esetén, amikor a tp. várként szolgált, a család utolsó menedéke lehetett. -

A nyolcszögű pillérek oldalán oszlopok emelkednek, ezeknek kellett volna viselni a keresztboltozat súlyát, valójában inkább csak gazdagítják a pilléreket, mert a főhajó falán hármas faloszlopok hordozzák a boltozatot, amely a restauráláskor készült. A mellékhajók tere a tornyok alatt is folytatódik, ami nagy építési tudást, gyakorlatot igényelt, hiszen a hatalmas tornyok súlyát a falakra és a pillérekre kellett ráterhelni. Az É-i hajó karzattartó pillérén közös fejű sárkányok, a mellékhajó szentélyének oltárán 15. sz. végi faszobor, a →jáki Madonna. - A főszentélyben vsz. egyszerű asztal-oltár állt, így kerülhetett a sztély íves falára Szt György, amint a keresztes vitézek öltözékében megvív a sárkánnyal. - A toronyalj 2 falán és 4 boltcikkelyén freskók. Az egyik falon 5 ffi díszes ruhában, glória nélkül, tehát nem szentek. Vsz. Jáki Nagy Mártont, az alapítót ábrázolták itt kíséretével. Vitatott a Ny-i falon látható ábrázolás, ahol egy résablak körül elpusztult a freskó. Annyi kivehető, hogy a ~ra emlékeztető kéttornyos tp. alatt siratóasszonyok állnak, az ablak felett 2 angyal emeli mennybe a csecsemőnek ábrázolt lelket. A bizánci műv-ből származó és →Mária halálánál megszokott motívum itt vsz. az alapító halálára utal. A boltcikkelyekben az alapító családját és védőszentjeiket örökítették meg. A freskók vsz. 1240 k. készültek. - A tp-tól külön áll a kerek alaprajzú, kétszintes Szt Jakab-kpna. Szokatlan elhelyezését az indokolja, hogy a kk. szerz-ek nem keresztelhettek, eskethettek, temethettek, erre csak a plnosnak volt joga. A Szt Jakab-kpna tehát a község plébtp-a, és alighanem a temetési szert-ok kapcsán kapta jellegzetes kör alaprajzát, kétszintes formáját. Ilyen kápolnák, →csontházak osztrák hatásra terjedtek el a Ny-Dunántúlon (Sopron, Szt Jakab-kpna, Pápóc). Az ablakok gömbös dísze és a kapu (melynek timpanonjában a Szt György-tp. D-i kapujához hasonlóan az Isten báránya-domborművet saját farkukba harapó sárkányok veszik körül) azt mutatja, hogy építői ugyanazok lehettek, akik az apátságot emelték. H.F.-Rátkai László-Dercsényi Dezső

LBE:227. - Széchenyi Miklós: A Szt György vértanúról nev. ~i apátság tört. Bp., 1901. - Gerecze II:974. - PanRt XII/B:221. - Barcza Leánder: A ~i tp. és apátság. Hol, mikor? - Vasi Szemle 1939:12. (Csemegi József: A ~i apátsági tp.) - Bogyai Tamás: A ~i apátsági tp. és Szt Jakab kpna. Szombathely, 1943. - Radocsay 1954:149. - Dercsényi Dezső: A ~i tp. Bp., 1979. - TKMK 6. - Patay 1985. - Valter 2004:150.