Izsák (héb. 'az istenség nevessen v. nevetett'): pátriárka, Ábrahám és Sára fia. - Születését a →szövetség megkötésekor Isten ünnepélyesen megígérte az idős szülőknek: ~ által Ábrahám a népek sokaságának atyja lesz, s benne áldást nyer a föld minden népe (Ter 17,5-22). Az ígéretet koruk miatt Ábrahám és Sára nevetéssel fogadta (17,17; 18,12-15): ~ neve ide vezethető vissza, de a hagyományban összekapcsolódott Lachai-Roi forrásával (24,62; 25,11) és a Gerár ill. Beérseba környékén található kutakkal is (26,12-3). Ábrahám Isten kérésére hajlandó lett volna föláldozni egyszülött fiát, ~ot a →Morija hegyén. Isten ezt végül megakadályozta, mert kérésével csak próbára akarta tenni Ábrahám hitét, aki ekkor újra megkapta az eljövendő üdvösség ígéretét (Ter 22). A tört. arra is utal, hogy Isten nem akarta a kánaániak körében olykor előforduló emberáldozatot. ~ Betuel lányát, Rebekkát vette feleségül (Ter 24). Két fiuk ikerként született: Ézsau és Jákob (26,19-26). Jákob (később Izrael) megvette Ézsautól az →elsőszülöttség jogát, és ~ áldását is megszerezte. - Az ÚSz-ben ~ „atyánk” (Róm 9,10) az ígéret fia (9,7-9; Gal 4,28-31) és a hit hőse (Zsid 11,20), be nem teljesedett föláldozása Krisztus kereszthalálának előképe. - Ikgr. A →Biblia pauperumok előkép-sorozataiban gyakran szerepel (Ravenna, S. Vitale mozaikja, 6. sz.). A katedrálisszobrászatban a gyermek ~ az áldozati késsel és kossal együtt Ábrahám attrib-a. Életének gyakran ábrázolt jelenetei: születése és körülmetélése (Krisztus előképeként; Verduni-oltár, 1181), viszi a fát az áldozathoz, házassága Rebekkával, megáldja Jákobot (Ghiberti, a firenzei Battistero középső kapuja, 1430 k.). - ~ föláldozása a m. népi hímzés témája is lett. A 16. sz-tól a rececsipke lepedőszéleken is kedvelték, s a székely párnavégeken az áldozathoz nem tartozó motívumok is megjelentek (virág, állatok). A 18-19. sz: olykor csak nehezen fölismerhető, puszta díszítőelem. T.I.

Kirschbaum II:352. - BL:769.

Izsák, Szt örmény katholikosz   →Száhák, Szt

Izsák, Bács-Kiskun m.: plébánia a váci egyhm. solti esp. ker-ében, 1993. V. 31-től a kalocsa-kecskeméti főegyhm-ben. - Első tp-át 1420 e. Szt Mihály tit-ra sztelték. Lakói 1600 e. ref-ok lettek. 1745: alapították újra. A mai tp. 1815: épült, org-ját (2/12 m/r, op. 853.) 1913: az →Angster gyár építette. Harangjait 1871: 72 cm átm. Franciscus Walser Pesten, 1922: 85 és 56 cm átm. Bpen Franz Walser öntötte. - 1949-50 k. ~ káplánja, Szabó György (1922-67) Kistarcsán raboskodott. - Lakói 1840: 1756 r.k., 7 ev., 1771 ref., 460 izr., össz. 3994; 1910: 4681 r.k., 10 g.k., 3 g.kel., 107 ev., 2192 ref., 140 izr., 5 egyéb vall., össz. 7138; 1940: 5568 r.k., 15 g.k., 4 g.kel., 98 ev., 2269 ref., 31 izr., 3 egyéb vall., össz. 7988; 1983: 5400 r.k., össz. 7099; 1990: össz. 6644. - 1948: 8 tanerős r.k. ált. isk-jában 453 tanuló. **

Sándor kz. II:95. - Patay 1982.