húsvéti vita: a →húsvét dátumával kapcsolatos tárgyalások a 2-4. században. - A húsvétot 150 k. Ny-on a rómaiak az első tavaszi holdtöltét (Niszan 14.) követő vasárnapon ünnepelték; K-en, főleg az Asia tart-beliek a holdtölte napján, Niszan 14-én. Az asiaiak Szt János evangélistára (vö. Jn 19,26) támaszkodva a húsvétban elsősorban a kereszthalált, a rómaiak viszont Szt Péterre támaszkodva (akinek elsőként jelent meg a Föltámadott az ap-ok közül) a föltámadást ünnepelték. - 155 k. Szt Polikárp Rómába ment a húsvét dátuma körüli nézeteltérések tisztázására. Megegyezésre ugyan nem jutottak Anicét p-val (ur. 155-166), de békével váltak el. - A ~ akkor robbant ki, amikor egy Blastus nevű asiai pap társaival Rómába jött és a húsvétot 14-én ülték meg, annnyira követve a zsidó szokásokat, hogy még húsvéti bárányt is öltek. Viktor p. (ur. 189-199) a ~ eldöntésére megkérdezte az egyházakat a húsvét dátumáról. Kiderült, hogy csak az asiaiak követik a Niszan 14-i hagyományt Szt János ap-ra hivatkozva. A pápa ki akarta őket közösíteni, de főként Szt Ireneusz hatására, aki Polikárpra és Anicétre hivatkozott, elállt ettől. - A ~ra a →niceai zsinat tett pontot, amikor elrendelte, hogy „elhagyván a zsidó szokást, e szentséges ünnepet mindenki ugyanazon a napon ülje meg”; és az alexandriai szokás szerint a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapot jelölte ki a húsvét dátumaként. - Bizonyos eltérések ezután is mutatkoztak részben amiatt, hogy Rómában III. 25. és IV. 21., Alexandriában viszont III. 22. és IV. 25. volt a húsvét legkorábbi, ill. legkésőbbi dátuma; részben, mert a gör-ök 19 éves, a rómaiak 84 éves holdciklust számítottak. 387: pl. Rómában III. 21, Alexandriában IV. 25, más egyh-akban IV. 18. volt a húsvét dátuma. E különbségeket →Dionysius Exiguus szüntette meg, aki 525: 95 é. holdciklussal kezdett számolni, s ez lett a róm. naptár alapja. Gallia 541: átvette a római →húsvétszámítást. **

KL II:340. - Radó 1961:1220.