háromfejezet vita: a →kalkedoni zsinat körüli valláspolitikai harc utolsó szakasza. Az elnevezés Jusztinianosz császártól (ur. 527-65) származik, aki 543/44: „A három fejezet ellen” c. nyilatkozatával elítélte Edesszai Ibasz Mopszvesztiai Theodoroszt dicsérő levelét, Küroszi Theodorétosz Alexandriai Szt Ciril elleni írását és Mopszvesztiai Theodoroszt eretneknek minősítette. - A kalkedoni zsin. rehabilitálta a 449: a →rablózsinat által letett Ibasz és Theodorosz pp-öket. Theodorosz az Egyh-zal megbékélve halt meg. Aszkidasz kaiszareiai (Kappadókia) metropolita azonban meggyőzte a cs-t arról, hogy e 3 szerző valójában a →nesztorianizmus híve volt, s utólagos elítélésük megkönnyítené a megbékélést a →monofizitákkal, akik kifogásolták a rehabilitálást. A cs. nyilatkozatát a keleti pátriárkák aláírták, de Ny-on mint felesleges és időszerűtlen dolgot kedvezőtlenül fogadták. Sokan úgy vélték, hogy ha a kalkedoni zsin. nem ítélte el a háromfejezetet, miért kell az Egyház békéjében elhunyt férfiakat haláluk után kárhoztatni? Jusztinianosz, hogy a rendelete nyomán támadt ellenállást megszüntesse, meg akarta szerezni Vigilius pápa (ur. 537-555) hozzájárulását. Konstantinápolyba hívta, hogy hagyja jóvá a császári végzést. A pápa igen nehéz helyzetbe került. Ha eleget tesz a cs. óhajának, a Ny-i pp-ökkel kerül ellentétbe, ha nem, akkor az önkényeskedő cs-ral. Konstantinápolyba való megérkezése után csak 14 és fél hónap után hozta meg 548. IV: a cs. által kívánt elítélő végzést Iudicatum c. iratában. Magatartása a Ny-i egyh-ban nagy megütközést keltett, mert a Ny-i pp-ök a pápa tettében a →cezaropapizmus diadalát és a kalkedoni zsin. tekintélyének aláásását látták. Az afrikai pp-ök a pápát mindaddig kizártnak tekintették az Egyh. közösségéből, míg nem vezekel bűneiért. - A Ny-i pp-ök ellenállása arra indította a pápát, hogy az elmarasztaló ítéletet visszavonja. A pápa és a cs. megegyeztek abban, hogy a kérdést egyetemes zsin. elé terjesztik, s míg az nem ül össze, semmit sem tesznek ebben az ügyben. Ennek ellenére a cs. 551: megismételte kárhoztató ítéletét, mire Vigilius p. a cs. rendelet visszavonását követelte. 553.V: a II. →konstantinápolyi zsinat a pápa jelenléte és jóváhagyása nélkül ült össze. - A zsin. a cs. fölfogásával megegyező módon foglalt állást a ~ban. 14 dogmatikus kánonban elítélte Theodorosz, Theodorétosz és Ibasz írásainak néhány részletét. A cs. később a beteg, öreg és magára hagyott pápát rá tudta venni a zsin. határozatainak elfogadására. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy a pápa belátta: a három fejezet elítélése összhangban van az efezusi és a kalkedoni zsin-ok határozataival. - Vigilius p. magatartása a Ny-i egyh-ban szakadást okozott. A milánói és az aquileiai egyhtart. megszakította a közösséget Rómával. Míg a milánói skizma 570: megszűnt, az aquileiai sokkal tovább tartott és többek közt azzal a következménnyel járt, hogy nyomában két címzetes pátriárkátus keletkezett. **

KL II:258. - Szántó I:185.