🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > huszárok
következő 🡲

huszárok (lat. hussarones): könnyű vértezettel, pajzzsal, kétélű szablyával, fokossal/buzogánnyal, kopjával fölfegyverzett lovas katonák, akik a Hunyadiak korától a magyar haderő egyik fő meghatározói. - 1526 u. a nehéz páncélos lovasság helyét a török harcmodorához alkalmazkodó könnyű fegyverzetű ~ foglalták el. Századokba, ill. több századból (ált. 1000 lovas) álló főkapitányságokba szerveződtek. A →harmincéves háborútól kezdve nálunk is volt szó huszárezredekről, melyeket a háború végén föloszlattak. Ha az ezred toborzásával megbízott tulajdonos meghalt, az egész csapattest föloszlott, ill. a 17. sz. végétől a kir. az ezredet új tulajdonosnak adományozta. - A kuruc háborúkban eltűnt a könnyű vért és a kopja, a 18. sz. elején meghonosodott a karabély és a pisztoly (kölyökpuska). A →szatmári béke (1711) után a kuruc főtisztek porosz, orosz, bajor, fr. szolgálatba állva, megszervezték a huszáralakulatokat (pl. →Bercsényi László gr. fr. ezredtulajdonos lett). Az 1848/49-es szabharcban a ~ eredményesen harcoltak. 1859: a szárd kir. huszárságát Bethlen Gergely szervezte. A gyorstüzelő fegyverek elterjedésével jelentőségük csökkent (I. vh.). A II. vh. idején már csak a megszállt ter-eken alkalmazták őket, 1945 u. a huszárságot mint fegyvernemet megszüntették, s a ~nak csak hagyományápoló szerepük maradt. 88

Eckhart 1946:289. - Nagyrévi-Neppel György: ~. Bp., 1973.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.