humánökológia: a →természet, a →kultúra és az →ember kölcsönös kapcsolatainak tudománya (→ökológia). Szorosan összefügg az emberről és a világról vallott →világnézettel és a vallásos →hittel. - Tárgya az ember és →környezetének kölcsönhatása: az egész Földet érintő folyamatok, az éghajlat, elemek biokémiai körforgása, a víz körforgása, az ember főként ipari tevékenységeinek hatása (→környezetszennyezés), a kommunikáció. Részterületei: a geo- és bioszféra alapfolyamatainak föltárása (a még föllelhető érintetlenségben); az ökológiai válság (mezőgazdaság, ipari társadalom, fejlődés); az ember hatása a természeti folyamatokra, a népesedés. A ~ feladata a világért való felelősség kutatása, oktatása. - A ker. ~ Isten előtti felelősségre nevel a világgal kapcsolatban is. A világi humán tudományok csoportjába tartozó ~ eredményei a lelki élet számára is fontosak. Erkölcsi hátterében az áll, hogy a teremtő Isten nemcsak a földet adta az embernek (vö. Ter 1,28; 2,15), hanem magát az embert is, ezért egyaránt tisztelni kell mind a természeti, mind az erkölcsi struktúrát, mely az emberre bízatott. A természeti környezet pusztítása és az ember lelki környezetének rombolása összefügg egymással. Miközben az ember mind nagyobb gonddal fáradozik azon, hogy megmentse a kipusztulással fenyegetett állatfajok természetes környezetét (mert megérti, hogy valamilyen módon mindegyik hozzájárul a földi egyensúly fönntartásához), alig figyel az emberi lét erkölcsi föltételeinek védelmére. Az ember Istentől kapja lényegi méltóságát és a képességét, hogy minden társad. intézményen felülemelkedjék az igazság és a jó vonzásában. Mindazonáltal a társad. struktúra, a neveltetés és a környezet könnyítheti v. nehezítheti az igazságban megalapozott élet megélését. - A ~ szempontjából első és alapvető jelentőségű a szentségi házasságon alapuló →család, ahol a férfi és a nő kölcsönös önátadása olyan lelki és fizikai környezetet teremt a gyermek számára, melyben fölkészülhet a maga megismételhetetlenül egyedi, személyes sorsára. Ha elmarad e fölkészítés (mely a család mellett az isk-nak és a társad-nak is feladata), a felnőtt ember számára az élet nem más, mint érzéki tapasztalatok összessége. Innen származik →szabadságának beszűkülése, azaz lelki életterének pusztulása. A gazdasági szabadság ui. az emberi szabadságnak csak egyik eleme. Amikor e gazd. szabadság „önállósodik”, az ember csupán e javak termelőjévé és fogyasztójává válik. Ez elidegeníti az embert valós önmagától, és megsemmisíti identitását. Az állam feladatai közé tartozik, hogy a közösségi javak (természet) védelmezése közben az ember lelki környezetének védelmét is biztosítsa. S.B.-**

CA 38. - Farkas Péter: A ~ alapjai. Bp., 1999. (egyetemi jegyzet)