🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > határ
következő 🡲

határ (lat. terminus, finis): szoros értelemben az idő vagy a tér végpontja, ameddig valami tart, ill. egy →település körüli földterület. Átvitt értelemben az emberi végesség, képességeink és a →körülmények hatalmának megélése (→képesség, →erősség, →gyengeség, →hatalom). - A tud-os és technikai haladásnak is megvannak a maga ~ai, és nemcsak a természet és a környezet elpusztításának fenyegetése, hanem az elkerülhetetlen kérdés által is: felelősen megtehetjük-e, amit technikailag megtehetünk? - Életünk ~ait a hétköznapi élet jó és rossz, szerencsés és szerencsétlen eseményeiben, az ún. ~helyzetekben éljük át. A lehetséges viselkedési módokat ezekben a helyzetekben az határozza meg, hogy mit gondol az ember a végesség legszélsőségesebb ~élményét, a →halált követő világról: nem létezőnek, semminek gondolja, az egyén feloldódásának a mindenségben (→nirvána), örökös visszatérésnek (→reinkarnáció), v. az élő Istennel való örök szeretetközösségnek?  Az élet apró ~helyzeteit e végső ~élményre vonatkozó hit határozza meg: a ~okat lehet tagadni és csak a pillanatnak élni, azokat a végsőkig kihasználni; úgy is tehet az ember, mintha a halál csak a mások sorsa lenne; tiltakozhat, sőt föllázadhat a ~ok ellen. Ebből megszülethet az a magatartás is, mely az életet képtelenségnek, átoknak, értelmetlenségnek, hiábavaló szenvedélynek tekinti, s bármely formájú elutasítását a bátorság legfőbb formájának tekinti. - A  Szentírásban a ~ földrajzi fogalma is szerepel  (Mt 19,1; Mk 7,31; 10,1; Lk 17,11.31), de fontosabb átvitt értelme: a föld végső ~a, a földkerekség az emberi életnek és Isten földi dicsőségének tere (Zsolt 48,11; 65,6; 67.8; 72,8; 98,3;  Mt 12,42; Mk 13,27; ApCsel 13,47). A Zsoltáros beszél az ember végességéről és Isten végtelenségéről: „Minden tökéletességnek látom véges voltát, de a te parancsolatod határtalan” (Zsolt 118,96); az Úr nagyságának, hatalmának  nincsen ~a (95,4; 145,3). A teremtésben Isten meghatározta a földi világ ~ait (104,9). Isten országának valójában nincsenek ~ai, ott van az ember szívében is, és békét ad az élet kisebb ~helyzeteiben is (vö. Zsolt 113,4). E mindennapi tapasztalat adja a ker. embernek a bátorságot  és a bizalmat mind a halál, mind bármely más ~élmény megéléséhez.  **

Schütz 1993:122.

határgrófság, őrgrófság: Nagy Károly cs. (ur. 800-14) birodalmának határszélein kialakított közigazgatási egység, élén az őrgrófokkal, akik rangban a pp-öknek feleltek meg, s akiket szintén a cs. maga nevezett ki. Évente minden ~ra 2 megbízottat (missi regis), egy pp-öt és egy gr-ot küldött, akik tapasztalataikat jelentették a cs-nak. - Ilyen volt a hispániai, britanniai, türingiai, szászo-i, dániai és avarországi ~ (utóbbi a K-ire és a D-ire osztva), a Drávától É-ra lévő Alsó-Pannónia, Felső-Pannónia és Ostmark (a későbbi Au.), fővárosa Lauriacum (Lorch); a D-it Friaul körül szervezték; tartozékai: Liburnia, Isztria, Dalmáciának az É-i frank része, Alsó-Pannóniának a Száva és a Dráva közti része, Karantánia (Stájero. Ny-i fele, Krajna és Tirol K-i fele). T.E.

Borovszky 1900:356.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.