Magyar Katolikus Lexikon > H > hárem


hárem (arab): tág értelemben nem mindenki számára megközelíthető, elzárt tér (pl. nagy mecsetek 2. udvara). Szoros értelemben a →többnejűségű kultúrákban a lakóház női szárnya. Átvitt értelemben olyan nő, akit idegennek →fátyol nélkül látnia sem szabad. - A Szentírásban a nagy ~ a gazdagság és a hatalom jele volt, és mint kiváltság csak a királyt illette meg (vö. 2Sám 3,2-5; 5,13; 12,8; 1Kir 11,3; 2Krón 11,21; 13,21; 24,3). Mindazáltal a MTörv 17,17 mértéktartást tanácsol. Mint a szomszédos országokban, Izr-ben is erősítették a ~ idegen asszonyai a pol. kapcsolatokat (vö. 2Sám 3,3; 1Kir 3,1; 11,1; 16,31). A ~ örökségül átszállt az utódra (2Sám 12,8), a Lev 18,3; MTörv 23,1 (vö. Ez 22,10) tilalma ellenére. Az ÓSz a kedvenc asszonyra (vö. 2Krón 11,21) sohasem vonatkoztatja a melek, 'király' nőnemű alakját 'királyné' értelemben. **

BL:565.