győzelem: I. A Szentírás szerint a ~et Isten adja. Az ÓSz-ben amint a →háború is vallási indítékú vállalkozás, és ezért szent, úgy a ~ is mindig az Isten ~e (Kiv 15,1, 21; MTörv 33,29; Bír 5,2; Zsolt 44,3; Péld 21,31; 1Mak 3,19). Ezért Izr-nek nem szabad csüggednie v. félnie (2Krón 20,17; 1Mak 3,22), hanem böjtölnie kell, az Úrhoz kiáltva (Kiv 17,11; 2Krón 20,3; 2Mak 15,21). A ~ Istené, akit ezért hála, dicsőítés és magasztalás illet (Kiv 15; Bír 5,3; 1Krón 29,10; Hab 3,3). - II. Az ÚSz-ben Jézus Krisztus a végső idők nagy győztese, az Úr és a Király (különösen a Jel-ben). Jézus a világot és a Sátánt, a halált és a bűnt győzte le: Lk 10,18: „Láttam a Sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből”. Jn 16,33: „bízzatok, mert legyőztem a világot”. Jézus lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat és diadalmaskodott rajtuk (Kol 2,15). A halál menekülésre kényszerült, „a ~ elnyelte”, „fullánkjá”-val, a bűnnel együtt (1Kor 15,55). Krisztus ~e itt és most még „rejtve van”, de visszavonhatatlan és valóságos: hatása érzékelhető. Utolsó szavát („beteljesedett”), mely a kereszten hagyta el ajkát (Jn 19,30) diadalkiáltásnak tekinthetjük. Kereszthalálával legyőzte a Sátánt (Jel 5,5). A feláldozott Bárányt Isten megdicsőítette: minden térdnek meg kell előtte hajolnia (Fil 2,10). Csak a megdicsőült Krisztus bonthatja ki a hétpecsétes kv-tekercset, amivel kezdetét veszi Isten országa végső ~ének ideje. A megváltottaknak részük van Krisztus ~ében: a Jel a hűségeseket egyszerűen győzteseknek nevezi, és különféle képekben az örök életet ígéri nekik jutalmul; Pál ap. Krisztus diadalmenetének tagjai közé számítja őket (vö. 2Kor 2,14); a Jel 15,2: a Báránynak, a nemzetek kir-ának énekét zengik. **

BL:516.