🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > gyökér
következő 🡲

gyökér (lat. radix): a hajtásos növények talajban lévő szerve. - Rögzít, fölszívja a vizet a táplálékkal, raktároz (~gumó, karó~), kapaszkodik (lég~), pányváz (pl. kukorica). A ~ekből alakult rendszer a gyökérzet. A kétszikűekre és nyitvatermőkre a fő~rendszer, az egyszikűekre a bojtos mellék~rendszer jellemző. A ~ a →faszobrászat egyik kedvelt anyaga. - A Szentírásban az igazság ismerete a halhatatlanság (Bölcs 15,3), az istenfélelem a bölcsesség ~e (Sir 1,25). Minden rossz ~e a bírvágy (1Tim 6,10). A szikkadt földből kihajtó ~ a Messiás (Iz 53,2) képe. - A ~ és a →fa ágai a leszármazási összefüggés (→családfa; vö. Róm 11,15); Jessze ~e Krisztus dávidi származásának képe (Iz 11,1; Róm 15,12; Jel 5,5; 22,16). A magvető példabeszédében a ~ nélküli mag a →kitartás nélküli hit képe (Mt 13,6). **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.