🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > gyermekbútor
következő 🡲

gyermekbútor: a néphagyományban a lakóház állandó bútorai mellett olyan tárgyak, melyeket csak a gyermek megindulása v. felserdülése idejéig tartanak a házban, azután padlásra, kamrába, v. rokonhoz, jó szomszédhoz kerülnek, ahol apróság van. - A gyermek első bútora a bölcső, bőcső, bőcsü, bücsü; nem mindig talpon ringó, rácsos jószág, amilyet ált. értünk rajta. Egyszerű helyen bükkfából vájt sekély teknőcske, mint egy kis fületlen dagasztóteknő; többnyire csak addig bölcső, ameddig a gyerek ki nem nő belőle, azután dagasztanak benne. Az efféle bölcsőt ölben lehet cipelni; szoptatáskor ezzel a bölcsővel együtt veszi fel az anya a gyermekét. Tót, rutén, román vidéken szokás a bölcsőteknőt mint hintát kötélen a gerendára függeszteni, egyrészt, hogy a házbeli v. belopódzó állat (macska, kutya, disznó) hozzá ne férjen, másrészt, hogy éjjente, ha a gyermek sír, az ágyban fekvő anya meglódíthassa, s ettől a kisded újra elaludjék. Ez a hintabölcső m. házban ma már ritkaság, de igen vsz., hogy egykor ált. volt. Az abaúji Cserháton s bizonyára egyebütt is (É-on és K-en) 1930 k. is megvolt. Maga a teknőbölcső azonban, ha ölbe nem is veszik, az ország nagyobb részén megtalálható. Éjjel az anya az ágya melletti lócára (padra) teszi, hogy - ha a gyerek fölébred - kezével v. lábával megringathassa. Az ágy előtti lóca (pad) neve ezért sok helyen - pl. az egész palóc ter-en - ringó, rengő. Ha a gyermek nagyobbacska, magán a rengőn hál s hogy könnyen le ne forduljon a keskeny alkotmányról, a hátas rengőt éjszakára háttal kifelé fordítják, v. a hátat úgy szerkesztik csuklóra, hogy nappal az ágy felől levő háta éjszakára kifelé legyen csappantható. Érdekes különben, hogy a honfoglaláselőtti török eredetű bölcső (bőcső) szavunk ősi jelentése szintén rengő, s hogy a földön talpon ringó bölcső török népektől származott Eu-ba. - Az ágy előtti padnak, amely arra is szolgál, hogy az újabb divatú igen magasra vetett ágyba föI lehessen róla mászni ringó, rengő neve tehát ebből a ringatóul való alkalmazásából eredt. Később azután mindenféle karospadot is neveztek rengőnek neveznek ma is; nemcsak a palócok, hanem tiszántúli magyarok is. - A ~ közé sorozható a karikáságy is (Kalotaszeg, Székelyföld), amely a rendes szabású ágy alatt rejtőzik, karikán (azaz kerekeken) jár, s rendszerint csak éjszakára húzzák ki, reggel visszatolják, ezért a beregi Fornoson toli, a Tiszántúlon tolidikó a neve. Egyes erdélyi kollégiumok internátusában a legújabb időkig megvoltak ezek a karikáságyak - ott is ez volt a nevük - s egykor, az ún. szolgadiákok háltak benne. Göcsejben a pólabőcsüt tolják az ágy alá. - Mikor a gyermek ülni, topogni kezd, ülcsik, gyermekülőszék, ülőszék, állóka, gyerekálló, állópad, linga nevű alkotmányba kerül. Az állópadfélék a táltartós evőszékre emlékeztetnek: lapjuk közepén kerek nyílás van, amelybe a gyereket beleállítják; némelyiken tányérkája számára is van valami tartómélyedés, kupás kivágás v. lyuk, a régi táltartó maradványa. - Az állóka másik fajtája - göcseji szóval linga - hosszú, kávás rúd, amelynek egyik végét forgathatóan a gerendához erősítik, a másik vége a ház földjén lyukban jár. A földön álló kisded hónalja magasságában fakáva - göcseji szóval: iga - van a lingán, amelybe a gyereket beleállítják. - Bár a szó szoros értelmében nem bútor, röviden megemlítjük azt a lepedőből rögtönzött s bizonyára igen régi alkalmatosságot - a kerti függőágyak ősét, amit alkalom szerint, a lepedő két-két csücskének összefogásával és felfüggesztésével szerkesztenek ideiglenes gyermekringatónak. Arató v. más mezei munkában levő asszonyok az ilyen bölcsőnek valami állványt is rögtönöztek. **

MN I:248.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.