gyarlóság (lat. infirmitas): 1. erkölcsi erőtlenség. A szükséges és lehetséges cselekvőképesség, a lelki →erősség hiánya az →áteredő bűnnel terhelt emberi természet sajátossága. - Az ÓSz-ben a ~ elsősorban a bűn következménye, büntetés (Zsolt 31,11). Az ÚSz-ben gyenge, aki hitében meginog, alaptalanul megbotránkozik, botlik, vétkezik (Róm 5,6; 14,1; 1Kor 8.7-13; Zsid 4,15; 7,28). A törv. azért erőtlen, mert nem képes az üdvösséget megadni (Róm 8,3; Zsid 7,18). - Oka lehet mindaz, ami az →erkölcsi cselekvést gátolja (→félelem, →erőszak, →tudatlanság, →kábítószer, alkohol), de személyes bűnök következménye is lehet. Következménye a bűnökkel és kisértésekkel szembeni ellenállás elmulasztása v. aránytalansága, a →jóra való restség, →tökéletességre törekvés lanyhasága, →tökéletlenségek passzív tudomásul véltele. A lelki élet és a szeretet buzgóságának fokmérője a ~ elleni küzdelem. - 2. az emberi természetből fakadó →tökéletlenség és ennek konkrét megnyilvánulásai: a szeretet v. az önmegtagadás alkalmainak elhanyagolása; az érzékek fegyelmezetlensége; kapkodás, megfontolatlanság; figyelmetlenség a munkában, beszédben, a ránk bízott javak kezelésében; mértéktelenség beszédben v. hallgatásban; túlzott öröm a szerencsében, szomorúság a bajban; túlzott önbizalom; a külsőségek keresése; érzékenykedés, sértődékenység, tetszeni vágyás. - Orvosságuk az imádság, →hűség a kicsi dolgokban (vö. Lk 16,10), az →önismeret fejlesztése, őszinteség, mások figyelmeztetésének komolyan vétele. **

BL:509.