🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > gyalázás
következő 🡲

gyalázás: tág értelemben bármilyen érték megcsúfolása (→megbecstelenítés, →megszentségtelenítés); szoros értelemben a személy méltóságának rosszindulatú, jogtalan megalázása. A ~ történhet szóval, magatartással, vagy cselekedettel, bűn az →igazságosság és a →szeretet ellen. - 1. cselekedettel (lat. contumelia). A Szentírásban a →kevélység (Péld 11,2) és az oktalanság (10,18) megnyilvánulása. A gonoszok ~sal és gyötréssel teszik próbára az igaz türelmét (Bölcs 2,19). A gonosz szőlőmunkások ~sal illették a termésért küldött szolgákat (Mt 22,6). Az ap-ok örömmel vállalták a ~t (verést) Jézus nevéért (ApCsel 5,41). Saul, aki megtérése előtt ~sal támadt a ker-ekre, megtérvén kedvét találta a Jézusért viselt gyöngeségben és a ~ban (2Kor 12,10). - 2. szóval (lat. opprobrium). Az embert nagyon fájdalmasan érinti (Siral 3,30). Az ártatlanul üldözött igaz szomszédai és rokonai részéről is ~t szenved (Zsolt 21,7; 30,12; 78,4), böjtje is ~ra fordul (Zsolt 68,11), de Isten a szabadításkor az ellenség fejére zúdítja a ~t (Ezd 4,4; Zsolt 56,4). A próféta igehirdetését ~sal viszonozzák (Jer 6,10; Ez 5,14), de nem kell félnie (Iz 51,7). A kárhozat egyik büntetése az örök ~ (Dán 12,1). Az Istennek szánt ~ Krisztusra hullott (Zsolt 68,10). →rágalmazás, →felségsértés - 3. Erkölcsi szempontból súlyossága attól függ, hogy kit ér a ~ és hogyan fejeződik ki. Legsúlyosabb esete Isten méltóságának ~a, pl. a →káromkodás. **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.