gonosztevő, lator (lat. impius): büntető törvényeket ismételten és súlyosan megsértő személy, gyarló és megtévedt bűnössel szemben erkölcsileg romlott, csak a jog kényszerítő eszközeivel és büntetéseivel féken tartható bűnös (tolvaj, rabló, rablógyilkos). Büntetése épp emiatt elrettentésül is szolgált, s régebben nyilvánosan történt. →halálbüntetés - A Szentírásban az utcanő ~ként leselkedik az út mentén (Péld 23,28). Jeremiásnál az Úr számon kéri, miért lett a tp-ból ~k barlangja (7,11). Iz megjövendölte, hogy a Megváltót a ~k közé fogják sorolni (53,9). Az →irgalmas szamaritánus a ~k kezébe esett emberen könyörült (Lk 10,30). A →jó pásztor példabeszéde szerint ~k, akik Jézus nélkül közelítenek a nyájhoz (Jn 10,8). A tp-őrség mint egy ~ ellen vonult ki elfogni Jézust (Mt 16,55). Jézus korában ~nek elsősorban a →zelótákat nevezték. Barrabás ~ volt, Pilátus a kir-ként vádolt Jézust 2 ~ között feszíttette keresztre (Mt 27,38). **