gettó (ol. ghetto, a héb. géth szóból): zsidónegyed a város határán kívül. - 1. eredetileg a diaszpórában élő zsidók elkülönített városrésze, amelyben a késő antik időkben pl. Alexandriában és Rómában laktak. A kk-ban, 1050: a narbonne-i zsin. után az Egyh. és a városi hatóságok zárt városrészekbe, ~kba telepítették a zsidókat, melyet éjjel és a ker. ünnepeken nem hagyhattak el. A ~ban önkormányzatuk volt, határain kívül megkülönböztetésül →zsidófoltot, zsidósüveget kellett hordaniuk. IV. Kelemen p. 1265: egy bíb-t küldött a brémai, a boroszlói és bécsi zsin-okra és Mo-ra, hogy megkísérelje a III. →lateráni zsinat (1179) követelését végrehajtani. Azért, hogy „a zsidók a keresztényekkel összekeveredve ne lakjanak, hanem hogy a városnak v. falunak egy elkülönített részében legyenek a házaik... és pedig olyan formában, hogy a zsidó negyedet a keresztények közös lakóhelyétől kerítés, fal v. árok válassza el”. 1279: a budai zsin. a mellre varrt vörös folt viselésére kötelezte a zsidókat. - A ~ név a 16. sz. Velencéből származik, ahol a zsidóknak a ghetto nuova, az 'új öntöde' nevű városrészben kellett lakniok. A századok alatt növekedett a zsidóság száma, de újabb ter-eket nem kaptak; mivel melléképületeket és emeletes házakat építettek, utcáik szűkek és sötétek lettek. Csak a 19. sz-tól, a polg. egyenjogúság elnyerésével kaptak a zsidók szabad lakásjogot (→zsidó emancipáció). - Mo-on ~szerű zsidónegyedek a városokban nem alakultak ki. Nevezetes a kk. eredetű, néhány a zsinagóga körüli utcára korlátozódó budai, pozsonyi, soproni zsidó városrész, a kismartoni Alsókismartonhegy, melyet 1671: tulajdonosa, a hg. Esterházy család telepített; 1849/50 táján települt a Naszód vidéki Entrádám, mely Erdély egyetlen csak zsidók lakta faluja volt. 1944: mindkettő lakóit elhurcolták a ném-ek. A ném. megszállta orsz-okban a II. vh. idején ismét a ~ba zárták a zsidókat, hogy ellenőrzésüket és elpusztításukat könnyebbé tegyék. 1944. III. 31: a ném. megszállás 13. napján rendelték el Mo-on a zsidóknak a Dávid-csillag kötelező viselését, IV. 27: a vidéki, V. 22: pestkörnyéki ~k, XI. 29: (a nyilas uralom 45. napján) a főv. ~ létrehozását a zsidóság által legnagyobb arányban lakott Erzsébetvárosban. Addig kb. 2600 „csillagos-házat” jelöltek ki lakhelyüknek, majd XII. 10. táján a Király u.-Kertész u.-Dohány u.-Károly krt. határolta 0,3 km²-re költöztették át a zsidókat. 1945. I. 18-tól a felszabadulásig kb. 65 ezren laktak a palánkokkal lezárt, 4 kapun át megközelíthető ter-en. - 2. átvitt értelemben a diaszpórában élő zsidóság önkéntesen elzárkózó életformája. A →kiválasztottság hite, hogy Isten messiási céllal elkülönítette Izr-t, s ezért szorosan az isteni törv-ekhez igazodva kell élnie, megkövetelte az idegen kultúrájú és vallású népektől való elkülönülést. A saját hagyomány előírásai szerinti életmód a zsidóságot minden kontinensen és országban szétszórtsága ellenére összefogta. De amilyen mértékben egy volt a zsidóság, uolyan mértékben elkülönült a néptől, melyben élt, mely a maga részéről értetlenséggel és idegenkedve tekintett a zsidóságra, s annak vallási és szellemi elszigetelődését a pol. elszigeteléssel tetézte. - A zsidóság szembekerült az ókori pogány liberalizmussal, mert hű maradt a maga ábrázolhatatlan Istenéhez, s a róm. birod. e hűséget lázadásnak tekintette az istenített császárral szemben. Miután a kerség államvallás lett, Krisztus elutasítása (mely a ker-ek számára a hitetlenséggel, a zsidók számára a hittel volt egyenlő) a zsidóságra számos üldözést és szenvedést hozott. Elszigetelődésük és vallási szokásaik a kk-ban olyan fokú bezártságra vezettek, mely már fizikailag is megnyilvánult a ~rendszerben, és sorsukban gyorsan váltotta egymást a kegyetlen üldözés s a gazd. és szellemi gyarapodás. -

A szemita népek nem voltak államalkotók, és ma sem azok. Babilon és Asszur nagy birod-ait egy-egy kiemelkedő személyiség hozta létre, és szétesett K-en, ha a kir. épp Ny-on viselt háborút, és Ny-on, ha a kir. rendet akart tenni K-en. Ebben a sorban kivételek is vannak, mint pl. Hammurabi idején Babilon, III. Tiglat-Pilleszer idején Asszur és Dávid kir. idejében Izr., de ezek az uralkodók csak egyedi jelenségek, és haláluk után művük fölbomlott. Ellenben a szemiták kezdettől fogva kereskedők. Már az asszírok alapítottak kereskedő telepeket, s ismert a föníciai városok, s ezek pun leányvárosainak keresk. jelentősége.

A diaszpóra állapot kedvező körülményei között a zsidók is kibontakoztatták kereskedői adottságukat: egy családhoz tartozók éltek különböző országokban és városokban, s mindannyiukat uaz a vágy töltötte el, hogy hűek maradjanak vallási küldetésükhöz, éppen ezért mindenütt többé-kevésbé uazokat az ellenséges reakciókat váltották ki környezetükben. E családrészek között élénk kapcsolat volt, a zsidók országról országra utaztak, igen nagy távolságokban keresk. kapcsolataik voltak, már abban a korban, amikor egy átlagpolgár alig hagyta el városa falait. - Mivel nem volt hazájuk, a zsidók előtt a horizont végtelenül tágabb és átfogóbb volt, mint azok világképe, akik egy hazához kötődtek. Amennyire a többi nép a hazájához kötődött, úgy kötődtek a zsidók az egész világhoz. Számukra nem a kard és az erős kar volt a mérce, mely által a hazát megteremteni és megvédeni lehet, hanem a pénz, egy olyan érték, melyet a világon mindenütt egyformán elfogadnak. Csak pénzzel lehetett megvenni egy adott országban a kiváltságokat, de ezeket senki nem garantálta, mert a hatalom birtokosai szeszélyből v. számításból állandóan módosították v. visszavonták e kiváltságokat. - Miként a többi nép hazaszeretetből olykor rátámadt a szomszédos nép hazájára, s meghódításával jólétet akart teremteni (amiben olykor őszinte jószándék és nemes érzület is közrejátszott), a zsidóságnak is voltak belső értékei és ideáljai, de ezek az egész földre szétszóródott diaszpóra állapotnak feleltek meg. Kialakult a számkivetettség teol-ja. A kívülről támadt üldözések megerősítették a hagyományhoz kötődést, s következményük a zsidóság még erősebb elkülönülése lett. Mivel a zsidók a körülöttük élő nép felé nem tárták föl belső értékeiket, csak félreérthető, ezért félelmet s olykor gyűlöletet ébresztő külsőségeiket mutatták, belülről az elkülönülés, kívülről az antiszemita ~képzés súlyos következményekkel járó folyamatot indított el. **

1. Pallas VIII:8. (s.v. ghetto) - LThK IV:881. - Bp. lex. 1973:385. - 2. Schubert 1955:192.