gazdagság (lat. divitiae): tág értelemben szellemi és tárgyi értékek bősége; szoros értelemben anyagi javaknak a szükségesnél jóval nagyobb mennyiségű birtoklása. - 1. Az ÓSz-ben Izr. fiai becsülték a ~ot és csodálták azt, aki ~ra, tekintélyre és hatalomra szert tudott tenni. Sok mondás ecseteli a ~ előnyeit; a kívánság tárgya, az →erény és az →istenfélelem jutalma, Isten ajándéka (Péld 3,16; 8,18; 10,22; 11,16; 22,4), ha az ember szert tehet rá a saját munkájával (10,5; 13,11; Sir 11,18). A ~ nagyszerű (Sir 13,21-23), de veszedelmes is (15; 31,3-11; Péld 5,10; 11,28; 28,6.22; 30,7-9; 13,11; 20,11; 28,22). - 2. Az ÚSz-ben csak a szinoptikusok és Szt Pál foglalkoznak a ~gal, ill. a →gazdagokkal; Jánosnál a Jel kivételével nem találkozunk a ~, a kincs és bőség fogalmával sem. Legtöbbet Lukács írt a ~ról, a gazdagokról, többször elítélően is (Lk 1,53; 3,11; 4,18; 6,24; 12,13-21; 14,12-14.33; 16,1-13.19-31), némelyek ezért úgy vélték, hogy az →ebioniták hatása érvényesült nála. Jézus többször beszélt a ~ról (Mk 10,17-31; Lk 12,13-21; 16; 18,18-30), nem ítélte el önmagában, sőt Isten ajándékának mondta, de kiemelte a vele kapcsolatos csalódásokat és veszedelmeket (Mt 6,19; 13,22) és hangsúlyozta: nem lehet Istennek is, a →mammonnak is szolgálni (6,24; vö. 16,26; Lk 9,25). Jézus nagyon óvott a ~ra sóvárgó →kapzsiságtól (Lk 12,13-15). - Pál keveset beszélt a földi, annál többet a lelki ~ról, azokról a javakról, amelyeket Isten és Jézus Krisztus határtalanul birtokol, és amelynek a hívő emberek (1Kor 4,8; 2Kor 8,9; Fil 4,19; vö. Jel 3,18; 5,12), sőt még a világ és a pogányok (Róm 10,12; Ef 3,8) is részeseivé válnak. Így beszél a dicsőség ~áról (Róm 9,23; Ef 1,18; 3,16; Kol 1,27), a kegyelem bőségéről (Ef 1,7; 2,7), Isten jóságának végtelenségéről (Róm 2,4), a tökéletes megismerés teljes ~áról (Kol 2,2), a tanításban és az ismeretben való ~ról (1Kor 1,5; vö. 2Kor 9,11). Így az apostolok, akik ezeket a szellemi-lelki javakat hirdetik, sőt szét is osztják, a „szegények, akik sokakat gazdaggá tesznek” (6,10). - Erkölcsileg az →igazságosság témakörébe tartozik. Vágya, megszerzése, birtoklása, kezelése komoly feladat. Nem lehet öncél, mert önmagában nem tesz boldoggá. Nagy veszedelme, hogy önzévéá tesz és megfoszt a szív szabadságától. **

Nötscher 1940:135. - BL:478. - KEK 1723, 2445, 2536, 2544, 2556.