🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > garabonciás diák
következő 🡲

garabonciás diák, gramanciás (a gör-lat. nekromantia, 'halottidézés' szóból): Európa-szerte ismert, a népi képzeletben egy vihardémonból és a középkori vándordiák alakjából ötvözött mesehős. - Neve Mo-ra vsz. ol. közvetítéssel került, a m. kutatók szerint a m. ~ a →táltos és a vándordiák alakjának ötvözete. A kk-ban az iskoláztatás magasabb fokán, főképp az →egyetemeken kialakult az a szokás, hogy a diákok nem egy helyen tanultak, hanem időközönként más-más oktató intézményeket kerestek föl. Egyetem kevés volt, az idegen országokat járó diákok konviktusokban éltek, a nyelv nem okozott nehézséget: mindenütt latinul tanítottak. Az egy-eket látogató diákság szinte állandóan vándorúton volt: vagans goliard volt az ált. nevük, s útikalandjaik, fiatal koruk nyughatatlansága és elpusztíthatatlan jókedve kiviláglik az ajkukon keletkezett dalokat magában foglaló nagy lat. nyelvű énekgyűjt-ből (Carmina burana). Csapongó jókedv, dévajság, a nyomor semmibevevése, a köznép lenézése, szerelmi kalandok, néhol egy-egy egyh. ének együtt adja e diákság akkori jellemképét. Az ifjak között legnagyobb hírnévre azok tettek szert, akik az ún. 13. isk-t is kijárták. Ezen az állítólag legfelsőbb fokon az előadott tárgyak között az okkult tud-ok, bűbájoskodás is szerepelt. Eu-ban e tárgyat csak néhány egy-en tanították (Bologna, Varsó), s az itt végzett diákság bűbájoskodásait kivitte a köznép közé, ahol emiatt babonás tekintélyre tett szert. Mo-on, mivel e diákok tevékenysége közeli rokonságban volt a táltosok mesterségével, a köznép szemében idővel egybeolvadt alakjuk a táltos alakjával. E keveredés, mely csak nálunk mehetett végbe, tanulságos összehasonlításra adhat alkalmat olyan külf. goliardok viselt dolgaival és népi hírnevével, akik a Burana-gyűjt. típusát képviselték, de táltos vonásokat (mint odakint ismeretleneket) nem vehettek föl. A garabonciás e szerint magyar alak, s ahol még emlegetik, pl. a délszlávoknál (grabancias), oda tőlünk származott el. - A m. nép képzeletében élő ~ rendesen hosszú, rongyos, fekete köpenyeggel a vállán, kv-vel a kezében, mint ágrólszakadt szegény diák kopog be a házakba. Tejet v. tojást kér; sok nem kell neki, de nem szabad kimérni, hanem egész köcsög tejet kell eléje tenni. Ahol szívesen látják, semmitől sem kell tartani, de ahol kérelmét megtagadják, ott sárkányán lovagolva, rettentő viharral, jégveréssel bosszulja meg a rajta esett sérelmet. Sárkányát valami vízből (tó, folyó) idézi föl, miközben kv-éből hangosan olvas. A fergeteg kitörésekor a nép sötét felhőkben látja sárkányon száguldó, köpönyeges alakját; kv-e akkor is nyitva van és olvas belőle. - A különféle helyi mondák szerint mintha a ~ természete a táltosénál bosszúállóbb, veszedelmesebb volna; inkább megmaradt fekete →sámán jellege, akitől olyan vonásokat vett át, melyek az azóta kiveszett rontó sámánság viselkedéséből származtak. **

MN IV:374.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.