🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > Göncöl
következő 🡲

Göncöl, Gunczel (Ravazd, Győr vm.-Spalató, 1242. máj. 31.): érsek. - Kornelius ispán fia. Klerikusként könnyelműsége miatt nem tudott érvényesülni, átlépett az ispotályos vitézek közé, ahol az esztergomi, majd az abonyi rházban rektor. Bernát spalatói érs. halála után a kápt. és a polgárság sokáig nem tudott megegyezni, ezért az akkor még diákonus ~t rokona, a Kán nb. Gyula bán támogatásával 1220: érs-ké vál. VII. 29: kapta a jóváhagyást. 1221. XII: útban Spalató felé a nónai pp. diákonussá, Róbert veszprémi pp. mpp-ké szent. Pauler szerint könnyűvérű, kényelmes ember, alkalmatlan volt az eretnekektől veszélyeztetett dalmát egyh. fejének. 1221. XII: kapta meg a palliumot, Gamsnál 1221. XII-1242. V. 31: spalatói érs. - Utóda 1242: Zágrábi István. T.E.

Gams 1873:420. (31.) - Balics 1890:619. - Pauler II:90. - Eubel I:459. (a Szt István kir. lovagrend tagja) - Hóman-Szekfű I:448.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.