Gileád, Gáleád (héb.): földrajzi név a Szentírásban. - A Ter 31,45-53 népi etimológiával a héb. galed, 'tanúságul rakott kőhalom'-ból eredezteti. Eredetileg hegyet is jelölhetett, a Bír 10-11 már a Jabboktól D-re elterülő vidékre vonatkoztatja a ~ nevet. Miután Manassze törzse a Jabboktól É-ra eső részt is benépesítette (Jábes, Tirbi), ez is ~ lett. A későbbi kv-ekben annak a területnek a neve, amelyet Ruben, Gád és Manassze törzsének K-i fele lakott; még később a Jordántól K-re eső egész országrész ~ lett. - ~ hatalmas erdeiről volt ismert ősidők óta (Jer 22,6); ezekben sok gyógynövényt (Ter 37,25; Jer 8,22; 46,11) és jó legelőt találtak, kivált a kisebb állatoknak (Szám 32,1; Mik 7,14; Jer 50,19; Én 4,1; 6,5). Eleinte nem tartották sokra Izr. fiai ~ot, de később annál többre becsülték. Így érthető Ámosz próf. felháborodása a ~iak bántalmazása miatt (Ám 1,3.13), később pedig a kívánalom, hogy ~ a jobb idők beköszöntésével visszatérjen lzr. közösségébe (Jer 50,19; Abd 19; Zsolt 60,9 = 108,9; Zak 10,10; Mik 7,14). **

BL:492.