🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > fátyol
következő 🡲

fátyol (lat. velum): áttetsző, hálószerű selyem- v. pamutszövet. - 1. A Szentírásban. Az ókori K-en a nők számára a ~ viselése általános volt (a közép-asszír törv-ek alapján a Kr. e. 2. évezred 2. felétől ez kimutatható). Az ÓSz-ben a nők ~a a jegyesség idején viselt ~t jelenti. Ter 24,65: Ráchel Izsákot megpillantva elfátyolozta arcát. Ugyanez a jegyesi ~ szerepel Iz 47,2: „Babilon szűzi leánya, vesd le ~adat”, és az Én 4,1.3; 6,7: mint a menyasszony ~a. A ~ levétele megbecstelenítést jelentett (Iz 47,2), ezért előzte meg →féltékenységi ítélet esetén a házasságtörő asszony megkövezését. A rabbik véleménye szerint a ~ letétele válóok. - Amikor Mózes Jahve szavait közvetítette Izrael fiainak, ~lal takarta el magát, az Úr elé lépve azonban mindig fölfedte arcát (Kiv 34,29-35). Elfátyolozták magukat a jövendőmondók is, annak jeleként, hogy a titkokat (jövőt) a saját benső világukban, a külvilág zavaró hatásainak kikapcsolásával keresték (Ez 13,18.21). - Az ÚSz-ben Isten Fiának megtestesülése eltávolította a kinyilatkoztatásról azt a ~t, ami az ÓSz-ben még ott volt Isten és ember között. 2Kor 3,7-18: Szt Pál a Kiv 34,29-35-ből kiindulva egyfelől annak bemutatására törekedett, hogy az ap-ok tanítása felülmúlja az ÓSz-et (ez csak egy bizonyos időre szólt, aztán idejét múlta; vö. 2Kor 3,13 és 3,11), másfelől Izr. fiainak szemükre akarta vetni megátalkodottságukat. Szt Pál is megkívánta az asszonyok ~viseletét az istentiszt-en (vö. 1Kor 11,4-6). - 2. Az ókori rómaiaknál az →esküvő előtti estén kapta meg a menyasszony a vörös ~t (flammeum), mely csak színében különbözött az asszonyok ~ától. A latinoknál a házasságkötés nuptiae elnevezése a nubere, 'elfátyolozni' szóból származott. A kifejezés az Egyh-ba is átment: velatio nuptialis, 'házasságkötés'. Az esküvőn szokás volt a fiatal pár fölé ~t kifeszíteni. - 3. Az ősegyházban az Istennek szentelt szüzeket úgy tekintették, mint Krisztus jegyeseit. Ennek jeléül kapták a ~at, melynek átadása a 3. sz-tól a pp. jogkörébe tartozott. Mindmáig a ~ a női szerz. ruházat legfontosabb darabja. Ált. a novíciáké →fehér, a fogadalmas nővéreké →fekete. - 4. A gyász~t a fájdalom jeleként, ill. az eltemetettel való eltemetkezés szimbólumaként viselik. A kk-ban ez fehér volt (ez a ném. nyelvter. bizonyos részein a 16. sz-ig megmaradt az előkelő assz-ok viseletében), ma ált. fekete, némely ter-eken lila. - 5. Ikgr. Szt Ildefonz (kv-et írt Mária szüzességének védelmében, ezért egy látomásban ~t kapott tőle) attrib-a. **

Kühár-Radó 115. - BL:427.

fátyol

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.