felhőoszlop (lat. columna nubis): Isten jelenlétének jele a pusztai vándorlás idején. - Legtöbbször a →tűzoszloppal együtt jelent meg. Az Egyiptomból kivonuló Izr-t éjjel tűz-, nappal ~ vezette és védelmezte (Kiv 13,22; MTörv 1,33; Bölcs 18,3; Ezd 9,12). A Vörös-tengeren való átkeléskor az Úr a tűz- és ~ból zavarta meg az egyiptomiakat (Kiv 14,24). A szt sátor megépítése után a ~ leereszkedett és a sátor bejáratánál állt, míg az Úr Mózessel beszélt (33,9; Szám 12,5; MTörv 31,15). A bölcsesség trónusa a ~ban van (Sir 24,7). →felhő **