🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > fejfa
következő 🡲

fejfa, fütül való fa, gombfa, kopjafa: sírjelző. A ref. és unit. temetők kizárólagos, az ev., bapt. és egyéb prot. temetők részbeni sírjele a kat. temetők kizárólagos sírkeresztjével szemben. - Anyaga fa, készítői falusi faragó emberek, bognárok, kerékgyártók, asztalosüzemek. Napjaink egynémely műkőből készült sírjele is a ~-formákat másolja. - A ~k ősi sírjelek. Sok kutató a honfoglalás előtti eredetére utal, bár ma ismert fajtáikat legföljebb a 18. sz-ig követhetjük nyomon. Fő típusai a fatönkös, az oszlopos és a táblás ~k. A fatönkös ~k közé tartoznak a híres csónak alakú ~k, az oszloposok közé a kopjafák, a turbános ~k és az ún. emberalakú ~k. - A ~k mellett egyes helyeken lábfákat is alkalmaznak, amelyek eredetileg a koporsó sírhoz vitelére szolgáltak. Beföldelés után ezeket a sír lábánál a hantba szúrták. - Napjainkban a sírkövek kiszorítják a ~kat, de egyes társad. rétegekben a ~készítés reneszánszának lehetünk szemtanúi. D.I.

MN II:300. - Ethnogr. 1973. (Balassa Iván: A m. temetők népr. kutatása) - MNL II:97. - Olasz Ferenc: ~k. Bp., 1975. - Kunt Ernő: Temetők népműv-e. Uo., 1983.

fejfa

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.