🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > fecskefű
következő 🡲

fecskefű, vérehullató fecskefű, gordic, cinadóm (lat. Chelidonium maius): a mákfélék családjába tartozó, ősidők óta ismert, gyógyhatásúnak tartott, sárga virágú növény. - Ha megsebzik, narancssárga tejnedvet ereszt. Már Dioszkoridész, Plinius és Apuleius munkáiban szerepel, elsősorban mint fájdalomcsillapító, főleg epebántalmak, gyomor- és bélhurut elleni gyógyszerként. Tejnedvével a népi gyógyászatban szemölcsöt és tyúkszemet irtanak, szürkehályogot gyógyítanak. - A kk. ker. hagyományok szerint a világosság jelképe, aminek antik párhuzama szerint a növény nedve meggyógyította egy vak fecskefióka látását. - A 9-15. sz. műv-ében a lelki vakság gyógyítására utal (aki mellett ~ van, az gyógyítani tud). A népi gondolkodásban a ~ a békés és megelégedett élet szimbóluma. Azt tartották, hogy aki magánál hordja, annak hatalma van a viszályok és veszekedések lecsendesítésére. S.J.

Rápóti-Romvári 1972:115. - Lipffert 1976:71. - KML 1986:94.

fecskefű

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.