Magyar Katolikus Lexikon > F > füstölés


füstölés (lat. incensatio), incenzálás: tág értelemben →füst keltése tartósítás, kártevők távoltartása, jó illat keltése céljából. Szoros értelemben illatszer parázsra hintése vagy elégetése kultikus célból. A Szentírásban: →illatáldozat. - 1. A ker-ek az első sz-okban tartózkodtak a ~től, mert a pogány lit-ban és a császárkultuszban lényeges szerepe volt a tömjén parázsra hintésének. A 4. sz. u. előbb K-en, majd Ny-on meghonosodott a lit-ban is. A 8. sz: az evangéliumos könyvet, a 12. sz: az oltárt és az áldozati adományokat, a 14. sz-tól a fölmutatott Euch-t illette ~. A vesperásban és a laudesban, ill. temetéskor a 8/9. sz: már szerepelt ~. - A lit-ban az Euch., az oltár, az evang. és a szt kereszt-ereklye ~e a Jézus Krisztusnak szóló imádás, az áldozati adományok ~e az Istennek szenteltség jele. A celebráns ~e Krisztus helyettesének szól, a lit-ban résztvevők ~e tiszteletadás a Szentlélek tp-ainak (vö. 1Kor 6,15-19). A holttest ~e a Krisztust hordozó ember iránti tiszt. jele. - 2. Néprajz. A füst mint legősibb tartósítószer fizikailag a húsfélék száradását idézi elő, a fa elégetésekor keletkező vegyületek kémiailag konzerválnak. Az így tartósított húsok jellegzetes színt és ízt kapnak, de nem minden fa alkalmas ilyen célú füst keltésére. - A ~ a magyar néphit egyik alapvető mágikus eljárása. Fő területe a gyógyítás és a rontás elhárítása, de ismert a pásztorok rontó célú, más nyájának ártó ~e is. Tudakozó eljárásként (a rontó személy, boszorkány kilétének megállapítására) is alkalmazták. A nálunk gyakorolt módszerek nagyon hasonlóak az Eu-szerte ismertekhez. A ~ tisztító, gonoszűző hatásába vetett hit a füst fiz. tulajdonságain alapszik, és ált. elterjedt a világ szinte minden népénél. Vélt elhárító, gyógyító hatása fokozható a hathatósnak tartott mágikus tárgyak füstőlőszerként való alkalmazásával. A gyakorlat fontos alapja, a sztelt tömjénnel való tisztító, gonoszűző ~ a kk. óta ismert egyh. szert.: tehát a ~ hiv. egyh. gyakorlatának mintegy laikus utánzása. A népi gonoszelhárító eljárásokban is hathatós füstölőszernek tartják a sztelt tömjént v. egyéb szentelményeket és ált. az egyh. rítusokról, ünnepekről származó tárgyakat. Országszerte ált. betegségelhárító módszer volt a kat. lakosság körében a ~ úrnapi sátorfűvel, virágvasárnapi sztelt barkával szemverés gyanúja esetén, torokfájásra v. beteg tehén, elapadt tehéntej gyógyítására. A Balázs-napon szenteltetett alma héjával torokfájás megelőzésére füstöltek, a húsvéti sztelt sonka csontját, sztelt tojás héját különböző betegségek ellen használták. Ált. füstölőszer volt, különösen tehénrontás gyógyítására, beteg tehéntőgy kezelésére a karácsonyi morzsa: a karácsonyböjti vacsora maradéka. - A rontás-elhárító ~ a m. parasztság körében elsősorban az állatokat óvta: így a szarvasmarhát első kihajtásakor, Szt György napján, de ismert volt az állatok füstön áthajtása betegséget megelőző célzattal Flórián (máj. 4.) és Páduai Szt Antal (jún. 13.) napján is. **

Berde Károly: A m. nép dermatológiája. Bp., 1940. - Ethnogr. 1940:352. (Szendrey Zsigmond: A m. népszokások ősi elemei)

füstölés