Franciaország: köztársaság Ny-Európában. - Ter-e 549.000 km² (Eu. legnagyobb orsz-a). Főv-a Párizs. Határai: Atlanti-óceán, Belgium, Luxemburg, No., Svájc, Olo., Földközi-tenger, Spo., Andorra. 1985: lakossága 54.950.000, kb. 88% r.k., 5-5% prot. és mohamedán, 1-1% örm. kat. és zsidó. -

1. Története. A mai ~ helyén a kerség születése idején róm. prov., Gallia transalpina (Aquitania, Celtica és Belgium) volt. Az árja és kelta gallok Kr. e. az 5. sz. táján vándoroltak oda, többször betörtek Itáliába, egy részük Kisázsiába is eljutott (ők voltak a →galaták, akikhez Szt Pál ap. írta levelét). A rómaiak Kr. e. 58-51: Caesar győzelmei révén jutottak →Gallia végleges birtokába, s ettől kezdve a gallok elrómaiasodtak. A hagyomány szerint →Areopagita Dénes és Szt Mária Magdolna voltak ~ első hithirdetői, s Luteciába (Párizs) is eljutottak. Párizs védősztje, a Decius üldözése alatt szenvedett Dénes vt. nem tévesztendő össze az előbbivel. Mindenesetre kisázsiai ker-ek értek el tartósabb eredményt, a 2. sz: Massiliától (Marseille) a Rhodanus (Rhone) folyón fölfelé hajózván több városban egyhközs-et alapítottak. A galliai kerség fő székhelye a 2. sz: Lyon és Vienne. 177-ből ránk maradt egy levél, mely az asiai híveket értesíti Photinus lyoni pp. (utóda Szt Ireneus pp. lett) és társai vtságáról. A 3. sz: Párizs, Toulouse, Tours és Arles (ahol 314: zsin. volt) csatlakozott a régi közp-okhoz. A róm. birod. Diocletianus alatti fölosztásakor Gallia Hispaniával együtt praefectura Galliarium néven Constantinus Chlorus kormányzása alá került, kinek felesége, a trieri származású Szt Ilona. Fia, Nagy Konstantin szüntette meg a birod-ban a →keresztényüldözést. - A 4. sz: fölvirágzott a kerség Galliában, amiben nagy része volt a pannóniai származású Tours-i Szt Mártonnak és a szerzetesség csíráinak. 361: azonban a hitehagyó Julianus cs. innen indult el egyházüldöző útjára; Magnus Maximus megölette Lyonban 383: a kerség védőjét, Gratianus cs-t, s 385: Trierben Priscillianus avilai pp-öt. Gratianus utódát, II. Valentinianust 392: Vienne-ben a frank Arbogast ölette meg, mielőtt Szt Ambrus megkeresztelhette volna. Arbogast a pogányságot is vissza akarta állíttatni Eugenius által, akit azonban I. (Nagy) Theodosius 394: Aquilejánál legyőzött. Közben az →arianizmus (melyet II. Valentinianus anyja, Justina is pártolt) rombolta az egyh. életét: Constantius cs. 353: az arles-i zsin-on Szt Atanáz elítélésére kényszerítette a pp-öket, s 355: a milánói zsin-on letették Liberius p-val együtt Poitiers pp-ét, Szt Hilariust is. - Az 5. sz. elején a vandálok pusztították végig Galliát, Szt Honoratus előlük menekült 410: a Cannes közelében levő Lerini-szk-re, ahol a később híressé vált ktort alapította. Az ariánus Ny-i gótok Róma földúlása után 413: Gallián keresztül vonultak Hispaniába, ahol birod-at is alapítottak, s hatásuk a későbbi D-Fro-ra is kiterjedt. A hunok elől 436: az ekkor szintén ariánus burgundiak is Galliába hátráltak, s nem sokkal utóbb az angolszászok elől menekülő britek foglalták el Armoricát, a később róluk elnevezett Bretagne-t. É-on már a 3. sz. óta ott voltak a pogány →frankok, akik a kattok, szikamberek, brukterek, kamavok stb. germán törzseiből egyesültek nemzetté a Rajna mentén. Mindezeket a népeket még ott találjuk III. Valentinianus cs. hadvezérének, Aetiusnak a táborában a rómaiak szövetségeseiként Attilával szemben, aki 451: egy lázadó frank hg. és Valentinianus ktorba zárt nővére, Honoria hívására tört be Galliába. A hunok serege, miután Gallia É-i részeit elpusztította, Párizst, majd Orléans-t vette ostrom alá. Orléans védői Szt Ányos pp. lelkesítő szavára kitartottak Aetius megérkezéséig, így Attila visszavonult. - A frankok kir-ai, a Merovingok (457-751) függetlenségre törekedtek. I. Childerich száli kir. (ur. 457-81) barátságban volt a rómaiakkal, s a ker-eknek is kedvezett (az ő idejében, 476: pusztult el a Ny-róm. birod.). Szt Mamertus vienne-i pp. ez időben honosította meg a keresztjáró körmeneteket. - Childerich fia, I. Chlodvig (ur. 481-511) végzett a birod. utolsó galliai maradványával, s 486: a soissons-i csatában leverte Syagrius helytartót. Mikor 10 év múlva Tolbiacum (Zülpich) mellett a Krisztusnak tett fogadalma után az alemannokat is legyőzte, felesége, Chlotild burgundi hgnő hatására 3000 harcosával együtt megtért. Szt Remig reimsi pp. keresztelte meg őket. Chlodvig Burgundiát adófizetőjévé tette, a gótokat a Garonne mögé szorította és meghódította Bretagne-t, a ripuari frank Sigibertet családjával együtt megölette, egyesítette az egész frank birod-at, s Párizst tette meg székhelyévé. Mivel a germán törzsek közül elsőnek a frankok lettek kat-sá, míg a többiek ariánusok voltak, a p-k a frank kir-okat christianissimus ('legkeresztényibb') c-mel tüntették ki, s ~ot „az Egyház elsőszülöttjének” nevezték. -

A többi törzs lassan beolvadt a romanizált kelta lakosságba. Az Egyh. jelentősen segítette az egybeforrást: Les éveques ont fait la France ('A pp-ök alkották meg ~ot'). A szerz. intézmény is virágzott. Chlodvig utódai alatt, folytonos külső s belső háborúságok közt hol föloszlott (Ausztrázia és Neusztrázia), hol egyesült a birod. A Merovingok kegyetlen és erkölcstelen családja elvesztette tekintélyét, helyettük a majordomusok, 'háznagyok' uralkodtak, akik közül landeni Pipin ausztráziai udvarnagy volt a leghatalmasabb. Ennek unokája, heristali Pipin 687: tertryi (St. Quentin) győzelmével az egész birod. udvarnagya lett. Az ő buzgalma siettette a türingiai keleti frankok, a frízek és a bajorok megtérését. Fia, Martell Károly 732: poitiers-i győzelmével vívta ki a Kalapács nevet, amikor leverte a Hispánia elfoglalása után Eu-t elözönleni készülő szaracénokat. III. Gergely p. konzuli c-mel tüntette ki Károlyt, aki No. apostolát, Szt Bonifácot is hathatósan támogatta. Fia, Kis Pipin (ur. 751-68) megvédelmezte a p-t Luitprand, majd Rathis longobárd kir-lyal szemben. Zakariás p. ezért 751: beleegyezett, hogy az utolsó meroving kir-t, III. Childerichet ktorba zárva Pipin legyen a frankok kir-a, akit Szt Bonifác kent föl. III. István p-t Pipin ismételten megvédte Aistulf longobárd kir. támadásai ellen, ezért „az Egyház védője és Róma patríciusa” lett (quiercyi szerződés), aki „Szt Péternek és a római Egyháznak” adományozta a ravennai exarchátust és a Pentapolist (összesen 22 várost). Ezzel megvetette az →Egyházi Állam alapját. Fia és utóda, Nagy Károly (ur. 768-814) III. Leó p-val visszaállította a nyugatrómai birodalmat, melynek 800. XII. 25: cs-a lett. Uralkodásának fontosabb egyhtört. eseményei a →szászok erőszakos megtérítése, a →képrombolás és a →filioque ügyében való állásfoglalás, a hierarchia megalapítása, az egyh. tud-ok (Alkuin, Pál diákonus, pisai Péter stb.), művészetek (aacheni dóm), a lit., az isk-k, a szerzetesség föllendülése. Karoling utódai (800-987) nem tudták a frank birod. egységét fönntartani. Fiát, I. (Jámbor) Lajost (ur. 814-40) V. István p. megkoronázta Reimsben, de ő a pp-ök tanácsára fölosztotta 3 fia közt birod-át. Ezt 843: a verduni szerződés véglegesítette. - E szerződés után alakult ki a párizsi grófság körül a „francia” monarchia, melynek kir-át a reimsi dómban koronázták, s mely évsz-okon át hű támasza lett az Egyh-nak. II. (Kopasz) Károly (ur. 843-77) lett a szoros értelemben vett ~ első kir-a, aki 875: megkapta II. Lajos (I. Lothár fia) halála után VIII. János p-tól a cs. koronát, de nem bírta legyőzni hűbéreseit és a betörő normannokat. Fia, II. (Hebegő) Lajos (ur. 877-79) és unokája, III. Lajos (ur. 879-82), aki testvérével, Karlmannal megosztotta ~ot (881-84), még gyengébbek voltak. Lotaringiát a ném-ek, a D-i részeket Boso burgundi kir. foglalták el. Német Lajos legifjabb fia, II. (Vastag) Károly (ur. 884-87; III. Károly néven 881-87: cs.) egyesítette utoljára a régi frank birod-at, de a normannokkal ő sem boldogult, mire megfosztották méltóságától, s Odo (a Capeting családból) párizsi gr. (ur. 887-98) lett az igen kicsire zsugorodott ~ kir-a. IV. (Együgyű) Károly (ur. 898-922) alatt 911: a normannok letelepedtek ~ban. Az emiatt keletkezett lázadás Rudolf burgundi hg. (ur. 923-36) kezébe juttatta a hatalmat, de őt a szaracénok, m-ok és saját hűbéresei szorongatták. IV. (Tengerentúli) Lajos (ur. 936-54), III. Lothár (ur. 954-86) és V. (Tétlen) Lajos (ur. 986-87) már alig rendelkeztek hatalommal, s velük kihaltak a fr. Karolingok. - A Capeting-dinasztia (987-1328) Capet Hugó (ur. 987-96) párizsi és orléans-i gr., fr. hg. személyében, XV. János p. helyeslésével foglalta el a trónt. Róbert kir. (ur. 996-1031) az orléans-i eretnekeket 1022: máglyára ítélte, a burgundi hgséget is visszaszerezte, melynek kormányzását I. Henrik (ur. 1031-60) testvérére, Róbertre bízta. E kir-ok és utódaik: I. Fülöp (ur. 1060-1108) és VI. (Vastag) Lajos (ur. 1108-37) alig voltak hatalmasabbak, mint a nagy hűbérurak. Kiemelkedett közülük Hódító Vilmos normann hg., aki 1066: Anglia kir-a lett, és Hauteville-i Tankréd, aki fiaival 1038: megalapította a D-itáliai normann államot, mely később mint a p. (IX. Leó, II. Miklós, VII. Gergely) hűbérese fontos szerepet töltött be Itáliában. - A p-k és a ném. cs-ok harcában ~ mindig a p-k oldalán állt. Adhemár puyi pp. és Amiens-i Péter lelkesítő szavaira →Bouillon Gottfried és →Balduin, Toulouse-i Raymund és mások 1095: megszervezték az első →keresztes háborút. A IV. Henrik ném. cs. erőszakossága miatt ~ban időző II. Orbán p. elfogadtatta a fr-kkal az 1095-ös clermont-i zsin-on VII. Gergely reformjait, miután I. Fülöp már előbb lemondott az →invesztitúráról. Fülöp 1092: elűzvén törv-es feleségét, Bertát, Fulco anjou-i gr. szökött feleségét, Bertradát vette el. Bár pp-ei pártolták, a clermont-i zsin. mégis kiközösítette, s csak 1104: tért meg.

VI. Lajos alatt közösítette ki II. Callistus p. 1119: a reimsi zsin-on V. Henrik cs-t. A Pierleoniak elől ~ba menekült II. Ince p., s 1130: az etampes-i zsin-on Szt Bernát és Szt Norbert őt ismerték el törv-es p-nak II. Anaklét ellenp-val szemben. VII. (Ifjú) Lajos (ur. 1137-80) a vitryi vérfürdő (1200 ember égett benn a tp-ban) miatti engesztelésül vett részt a II. keresztes hadjáraton III. Jenő p. rábeszélésére, aki e célból ~ban föl is kereste őt. Távolléte alatt Suger apát kormányozta ~ot. Mo-on átvonulva Lajos →Borisz trónkövetelőt pártolta. Rómán keresztül tért vissza, ahol 1152: rávette a p-t, hogy feleségétől, Aquitániai (Poitou-i) Eleonórától, aki Antiochiában házasságtörést követett el, elválhasson. A beaugence-i zsin-on vérrokonságot állapítottak meg Lajos és Eleonóra közt, mire házasságukat fölbontották. Eleonórát II. Henrik ang. kir. vette el, aki, miután Poitou, Gascogne és Guienne birtokát Anjou, Tourraine, Maine, Berry és Normandia birtokához csatolták, ~ 1/3 részének ura lett. Emiatt háború támadt Angliával, amely eredménytelenül végződött. Közben a p. és Szt Bernát több zsin-ot tartott ~ban a terjedni kezdő eretnekségek: az →albigensek, petrobrussziánok, Lausanne-i Henrik követői, Eon de Stella, Gilbertus Porretanus ellen. 1160: a toulouse-i zsin-on VII. Lajos az ang. kir-lyal együtt III. Sándor mellé állt, s bár a Saone hídján, ~ és Burgundia határán 1162: tartott összejövetelen I. (Barbarossa) Frigyes cs. hívei IV. Viktor ellenp-hoz csalogatták, kitartott elhatározása mellett. - Utóda, II. Fülöp Ágost (ur. 1180-1223) a III. keresztes hadjáratban vett részt, de Ptolemaisz elfoglalása után csakhamar visszatért. Földnélküli János ang. kir-t (ur. 1199-1216) a ném. segítség ellenére 1214: Bouvines-nél legyőzte, és ~ nagy részét visszaszerezte az ang-októl. III. Ince fölszólítására 1209: keresztes hadat küldött az albigensek ellen, s ezzel D-Fro-ban megszilárdította hatalmát. 1213: feleségét, Ingeborgét elűzve Merániai Ágnest akarta nőül venni, de a p. kiközösítette, s ~ot →interdictummal sújtotta, mire a kir. engedni kényszerült. 1215: kapott pápai jóváhagyást a →párizsi egyetem. - VIII. Lajos rövid uralkodása (1223-26) után Kasztíliai Szt Blanka (†1254) fia, Szt IX. Lajos (ur. 1226-70) legyőzte az albigenseket, 1229: a párizsi békében egész D-Fro. a hatalma alá került. A toulouse-i zsin. az Egyh. és az áll. rendjét egyaránt veszélyeztető eretnekségek ellen megszervezte az →inkvizíciót. Lajos visszaszerezte Normandiát III. Henrik ang. kir-tól (1216-72). Az →istenítéleteket eltörölte, és biztosította a →treuga Deit. 1245: a ~ba menekült IV. Ince p. az I. →lyoni zsinaton kiközösítette II. Frigyes cs-t. 1248-54: Lajos megindította első keresztes háborúját. Az 1269: kiadott pragmatica sanctióval megerősítette a gall egyh. régi szokásait. Öccse, Anjou Károly IV. Orbán p-tól 1265: hűbérül kapta Szicíliát, de bátyját 1270: második keresztes hadjárata alkalmával cserbenhagyta. - III. (Merész) Fülöp (ur. 1270-85) idején volt a II. lyoni egyetemes zsin. A fr. befolyás eközben mind jobban érezhetővé vált a Sztszék életében (IV. Márton). E befolyás erősödése vezetett a IV. (Szép) Fülöp (ur. 1285-1314) és VIII. Bonifác p. közti harchoz és az azt követő →avignoni fogsághoz. - A 12. sz: ~ az egyh. újjáébredés melegágya volt. A →clunyi reform után a bencésekhez e korban új rendek járultak (→ciszterciek, →karthauziak, grammontiak, →premontreiek, fontevraultiak, →antoniták, →trinitáriusok, Szentlélek-rend, hidász-testvérek), melyek a 13. sz. elején alakult koldulórendekkel (→domonkosok, →ferencesek) az egyh. tud-okat (skolasztika, misztika) és műv-eket (gót stílus) addig nem tapasztalt virágzásra serkentették. A párizsi egyetem a tud. világ egyik legfőbb gócpontja lett. A föllendülésnek voltak árnyoldalai is (babona, boszorkányhit, ököljog, érzékiség, a K-ről visszatért keresztesek nyerészkedései stb.), Szép Fülöp kegyetlenségének és kapzsiságának áldozata lett a fr. templomos lovagrend. A kir. a →vienne-i zsinatot és a fr. V. Kelemen p-t is kényszeríteni tudta ennek az igazságtalanságnak az eltűrésére. Mikor a templomos nagymester elleni halálos ítélet végrehajtása után nem sokkal a kir. és a p. is meghalt, a nép mindkettőjük halálát Isten büntetésének tulajdonította. Fiaival (X. Lajos, ur. 1314-16, V. Fülöp, ur. 1316-22, IV. Károly, ur. 1322-28) 1328: kihalt a Capeting-dinasztia is. - A Valois-dinasztia (ur. 1328-1498) trónrajutása után kezdődött az angolokkal a →százéves háború, mely ~ nagy részét hosszú időre ang. uralom alá juttatta. VI. Fülöp (ur. 1328-50) fenyegetései akadályozták meg XII. Benedek p-t, hogy véget vessen a Bajor Lajossal kitört háborúságnak. Utódát, II. Jánost (ur. 1350-64) az ang-ok elfogták, s csak Aquitánia árán szabadult. V. és VI. Károly kir-ok uralkodása alatt (1364-80-1422) változó szerencsével folyt a harc. VII. Károly (ur. 1422-61) tunyasága következtében az ang-ok már-már egész ~ot elfoglalták, amikor 1429: (Szt) Johanna, az orléans-i szűz föllépése és csodás sikerei által föllelkesedve a fr-k visszafoglalták orsz-ukat. -

Közben 1378: megtörtént a →nyugati egyházszakadás. V. Károly az Avignonban székelő VII. Kelemen ellenp. pártjára állt, kinek halála után VI. Károly kérdésére 1394: a párizsi egy. 3 kiegyezési módot ajánlott: az egyik fél lemondása, megegyezés v. zsinat. Ezzel szemben az avignoni bíb-ok - a kir. szándéka ellenére is - megválasztották Luna Pétert. Bár ő az egyh. tizedeket is fölajánlotta a kir-nak, 4 év múlva a kir. mégis elfogatta, s csak akkor engedte szabadon, mikor D'Ailly Péter és Ferreri Szt Vince pártfogásukba vették. A fr-knak a konstanzi zsin-on nagy részük volt annak a határozatnak a meghozatalában, mely szerint az egyetemes zsin. a p. fölött van (conciliarizmus), s melyet már az uakkor megválasztott V. Márton p. sem ismert el. A →bázeli zsinaton is fr. főpap, az arles-i D'Alleman Lajos bíb. volt a p-ellenes párt vezére. VII. Károly 1438: Bourges-ba hívta össze mindkét párt követeit, s bár itt elismerték IV. Jenőt törv-es p-nak, a következő évben a bázeliek letették őt, és Amadé savoyai hg-et választották ellenp-vá. Bourges-ban újították meg a gallikán egyh. kiváltságainak biztosítására a pragmatica sanctiót, melyet bázeli reformkánonokkal egészítettek ki. 1453. V. 29: a Konstantinápoly eleste után III. Callistus p. által tervezett keresztes hadjárat a fr. kir. ellenkezése és Velence árulása miatt meghiúsult. VII. Károlyt fia, a ravasz és kegyetlen XI. Lajos (ur. 1461-83) követte a trónon, aki a főnemesség hatalmát megtörve a kir. hatalmat abszolúttá tette. Legfőbb ellenfele az ang-okkal szövetkezett burgundi hg., Merész Károly volt, aki azonban a nancyi csatában 1477: elesett, s Lajos ekkor Burgundiát ~hoz csatolta. Kedvét kereste II. Pius p-nak, hogy segítséget kapjon tőle Nápoly megszerzésében. A p. fölszólítására eltörölte a pragmatica sanctiót. Látván, hogy a p. segítség elmarad, föllebbezett az egy. zsin-hoz. E tettét a p. mint „kárhoztatandó s a régi időkben ismeretlen visszaélést” elítélte. Lajos közvetítette a békét IV. Sixtus és a Mediciek között, de még Otranto megszállása sem tudta rábírni, hogy a törökök ellen a p-nak segítséget nyújtson. - VIII. Károly alatt (ur. 1483-98) Milánó és Nápoly miatt tört ki a háború ~ és a Habsburgok között. Ebben VIII. Ince p. is részt vett nápolyi Ferdinánd ellen, aki nem akarta elismerni hűbéri kötelezettségét a p-val szemben. VI. Sándor alatt a fr-k D-Itália kivételével az egész fszg-et meghódították. - XII. Lajos (ur. 1498-1515) szövetségre lépett a p-val, és Milánót is elfoglalta. Támogatta VI. Sándor fiát, Borgia Cézárt a közép-itáliai kirság megalapítását célzó tervében, amennyiben Bretagne-i Anna hgnőt hozzáadta feleségül. II. Gyula p. erélye hiúsította meg e tervet, aki I. Miksa cs-ral 1509. III. 22: visszaszerezte a pápai áll. birtokait. 1510: azonban a p. Velence támogatására a fr-k ellen fordult, s a sp-okkal és Svájccal megkötvén a „szent ligát”, megtámadta Milánót. XII. Lajos erre fölújította a pragmatica sanctiót, s Tours-ban nemz. zsin-ot tartott. A fr. főpapok 1511. IX. 1: Pisába hívtak össze reformzsin-ot, a nép lázongása miatt azonban Astiba, majd Milánóba, ennek elfoglalása után a kivonuló fr. csapatokkal együtt Lyonba kellett visszavonulniok. Mialatt a fr-k fölfüggesztették a p-t, Miksa cs. és az ang-ok is csatlakoztak a szt ligához. II. Gyula 1512. V. 3: megnyitotta az V. lateráni (18. egyetemes) zsin-ot, melyet X. Leó p. megválasztása után 1513: a magára maradt XII. Lajos is elismert. Utóda, I. Ferenc (ur. 1515-47) a bolognai kongressz-on konkordátumot kötött a p-val. Bár eleinte diadalokat aratott Itáliában, a Habsburgok egyre növekvő hatalmát nem tudta megtörni. V. Károly elfogta s 1526. I. 14: a madridi békére kényszerítette. VII. Kelemen föloldotta ugyan Ferencet e béke kötelezettségei alól, s Velencével és Milánóval együtt szövetségre lépett vele a →cognaci ligában, de ennek következménye 1527. V. 6: Róma elfoglalása s rettenetes földúlása lett (→sacco di Roma). Ferenccel 1529. VII: Cambrai-ban kötött békét V. Károly, akit a p. 1530. II. 24: Bolognában cs-rá koronázott. Az 1531. III. 29: létrejött →schmalkaldeni szövetséget még akkor is támogatta a „legkeresztényibb” kir., amikor Szolimán szultán már Bécs elfoglalására készülődött; ami V. Károlyt 1532. VII. 23: a prot-okra kedvező nürnbergi vallásbéke megkötésére kényszerítette. Röviddel ezután Hesseni Fülöpöt támogatta Ferdinánd ellen, s a gonoszságai miatt elűzött Ulrich württembergi hg-et segített visszahelyezni birtokaiba. -

A fr. ellenkezésen megtört III. Pál p. terve, aki Mantovába, majd Vicenzába akart egyetemes zsin-ot összehívni Luther tanításainak ellensúlyozására. Mikor a schmalkaldeni háború után a cs. végre rábírta a lutheránusokat, hogy részt vegyenek a trienti zsin-on, II. Henrik fr. kir. (ur. 1547-59) volt az, aki támogatta Szász Móric árulását, segítette a hitújítókat, s újra megakadályozta az Egyh. egységének helyreállítását. Jutalmul elnyerte 1552: Metz, Toul és Verdun lotaringiai ppségeket. →Kálvinnak uakkor 1535: menekülnie kellett Párizsból, de a →hugenották lassanként mégis sokasodtak ~ban, s II. Ferenc alatt (ur. 1559-60) már oly hatalmasok voltak, hogy az amboise-i összeesküvésben a kir. letételére és a prot. Bourbon-ház trónraemelésére szövetkeztek. Ezt a mozg-at sikerült ugyan elnyomni, de IX. Károly (ur. 1560-74) alatt anyja, a kir. helyett kormányzó Medici Katalin állhatatlansága következtében hosszas vallásháborúk indultak. A →trienti zsinat határozatait ~ban nem engedték kihirdetni, mert féltek a hugenottáktól, s mert tételei egyes fr. törv-ekkel is ellenkeztek. A pp-ök egy része a kir. tilalom ellenére mégis kihirdette azokat. - A jezsuitáknak csak nagyfokú ellenkezés legyőzése után sikerült ~ban letelepedniök (a jezsuita isk-k sikerei miatt féltékeny párizsi egy. volt ellenük), a kapuc-okat viszont maga IX. Károly hívta be ~ba. Az erkölcstelen és ingatag jellemű III. Henriktől (ur. 1574-89) a prot-ok 1576: a beaulieu-i békében ált. vallásszabadságot erőszakoltak ki. Erre a kat-ok „szent ligába” tömörültek, melyhez a kir. is csatlakozott. Közben Ferenc trónörökös meghalt, s mivel Henriknek nem volt fia, Bourbon (IV.) Henriknek (1589-1610) , a prot. navarrai kir-nak volt legtöbb joga a trónhoz (felesége, II. Henrik leánya, Margit révén). Hogy Henrik trónrajutását megakadályozza, Guise Henrik hg. 1583: manifesztumot bocsátott ki, mely szerint ~ kir-a kálvinista nem lehet. A kir. nem tudott határozni, de végül a Guise-eket megölette, s Navarrai Henrikhez menekült. V. Sixtus az orgyilkosokat kiközösítette, s mikor III. Henrik a hugenották élén a lázadó Párizs ellen vonult, a város kapuja előtt Clément Jakab OP leszúrta. A liga ekkor Bourbon Károly bíb-t kiáltotta ki kir-nak, aki hamarosan meghalt. IV. Henrik, belátva, hogy a nagy többségében mélyen vallásos és egyházhű ~ban csak mint kat. uralkodó biztosíthatja magának a trónt („Párizs megér egy misét”), 1593. VII. 23: St. Denis-ben katolizált, 1594. II. 27: Chartres-ban megkoronáztatta magát, VIII. Kelemen p. 1595. IX. 15: föloldotta a kiközösítés alól. Erre csakhamar egész ~ meghódolt előtte. IV. Henriknek 1598: sikerült kiszorítania ~ból II. Fülöp sp. kir. hadait (III. 2: vervins-i béke). Ekkor adta ki IV. 13: a nantes-i ediktumot, melyben nemcsak vallásszabadságot adott a prot-oknak, de tetemes államsegélyt is, s csak azt kötötte ki, hogy a kat. házasságjogot fogadják el és az istentiszt-et ne akadályozzák. ~ pénzügyeit rendbehozta, állandó hadseregével fönntartotta a rendet, s alattvalói jólétére nagy gondja volt („Minden vasárnap legyen tyúk a paraszt fazekában!”); de a nemesi szabadságok elnyomására és a kir. hatalom egyeduralmára törekedett, ami sorozatos merényletekre s végeredményben forr-ra vezetett. Folytatta elődeinek Habsburg-ellenes pol-ját, s nagy része volt az 1608: Achausenben létrejött Unio evangelicában. A ném. prot-okkal kiegyezett, hogy 1610: É-on és D-en egyszerre fogják megtámadni a Habsburgok orsz-ait. Tervét meghiúsította Francois Ravaillac merénylete, melynek áldozatául esett, az általa gyújtott csóva 8 év múlva mégis lángba borította É-Eu-t. Mivel a trónörökös, XIII. Lajos (ur. 1610-43) kiskorú volt, helyette anyja, Medici Mária kormányzott. Uralkodása alatt a hugenották ang. segítséggel 1615, 1621, 1625, 1627: lázadásokat szítottak, de a kormányt 1624-től vezető →Richelieu bíb. leverte őket, s 1628: elfoglalta közp-jukat, La Rochelle-t. Az 1629: kiadott nimes-i ediktum a polg. jogok terén meghagyta a prot-okat teljes szabadságukban. Richelieu bíb. 1629: É-Itáliában támadta meg a Habsburgok birtokait, és sikerült VIII. Orbánt is megtévesztenie, aki II. Ferdinánd cs-ral szemben a fr-k pártjára állt. Pázmány Péter figyelmeztető szavai is hiábavalók voltak; csak Gusztáv Adolf svéd kir. föllépése után lépett vissza a pápa a fr. szöv-től. Richelieu pénzzel támogatta a prot. svédeket, s szövetkezett a ném. fölkelőkkel és →Bethlen Gáborral is. 1635: weimari hadakkal elfoglalta a Habsburgoktól Elzászt, és sp. ter-en is hódított. Utóda, →Mazarin bíb. ugyanezt az utat járta. 1648: a →vesztfáliai békében Metz, Toul és Verdun birtokát biztosította ~nak, leverte a fronde-lázadást s az azt támogató sp-okat. -

XIV. Lajos (ur. 1643-1715), a „Napkirály” 5 éves korában került a trónra. Mazarin halála után, 1661: megszilárdította uralmát, s kitűnően megszervezett hadseregével (Louvois hadügymin.) hódító hadjáratokat vezetett. Amikor Crequi hg., róm. fr. követ sértő viselkedése kihívta VII. Sándor p. korzikai testőreinek bosszúját, megtorlásul Lajos elfoglalta Avignont és Venaissint, a ~i p. birtokokat, s csak 1664 u. adta vissza azokat, miután a p. megadta a követelt elégtételt. A sp-fr. háborúban IX. Kelemen közvetítésére jött létre 1668: az aacheni béke. A fr. egyh. békéjét megbontó →janzenizmus ügyébe XIV. Lajos csak élete vége felé szólt bele, de annál melegebben támogatta a →gallikanizmust. Amikor Lajos 1687: De la Verdun márkival elfoglaltatta Rómában a fr. követség exempt ter-ét, szakításra került sor XI. Ince p-val. A p. követével együtt kiközösítette, amire Lajos ismét a ~i p. birtokok megszállásával felelt. VIII. Sándor p-val kereste a békét, de az csak XII. Incével, 1693: jött létre. - XIV. Lajos uralkodása alatt a megindult térítés és a kiváló egyháziak (Szalézi Szt Ferenc, Páli Szt Vince, →Bossuet, →Fénelon stb.) által föllendült hitélet következtében megfogyatkozott a hugenották száma. Mikor 1681: Louvois hadügymin. erőszakhoz nyúlt, lázadás tört ki, minek következménye a nantes-i ediktum visszavonása lett, s a prot-ok csak kivándorlással menekülhettek az erőszak elől. Amikor ez a kivándorlás ~ közgazd-ára veszélyes méreteket öltött - Angliába, Holl-ba és Poroszo-ba kb. 67 ezren menekültek -, a kir. megtiltotta az emigrációt, mire a hugenották a hegyek közé menekülve kegyetlenkedésekkel álltak bosszút. 1686: Lajos csak csekély segélyhadat küldött Bécs fölmentésére és Budavár visszavételére; állandóan harcban állt a túlsúlya ellen hallgatagon szövetkezett Eu-val. 1697: kénytelen volt elismerni ang. kir-nak régi ellenfelét, Vilmost. 1701-12: a sp. örökösödési háború ~ra nézve szerencsétlenül végződött. Lajos cserbenhagyta II. Rákóczi Ferencet, a Wesselényi-féle összeesküvőket és Thökölyt is. A sok háború és az udvar esztelen fényűzése csakhamar fölemésztették jövedelmeit, az adók miatt fölingerelt népben gyűlölet ébredt elnyomóival szemben. A vallás mint társad-irányító tényező e korban elvesztette régi bensőségét, s a kir. példáját követő világi és egyh. nagyok erkölcsi lazasága folytán hitele elhomályosult. Keletkeztek ugyan újabb szerzetesrendek (→Francia Oratoriánusok, →lazaristák, →Irgalmas Nővérek, →trappisták), s a bencések is új virágkorukat élték a maurinus kongregáció révén, de az ő erőfeszítéseik, a tud., a hitélet és az irgalmasság terén elért páratlan eredményeik nem tudtak gátat vetni a romlásnak. - Nagy lendületet kapott a mai napig egyedülálló tengerentúli misszió. Az 1550 óta fr. Kanadában a jezsuiták térítése révén XIV. Lajos idejében élénk hitélet alakult ki, Québecben érsséget állítottak föl. Párizsban külön szem. alakult misszion-ok nevelésére (→Párizsi Missziós Szeminárium). - XIV. Lajossal együtt a fr. kirság fénykora is lehanyatlott. Dédunokája, XV. Lajos alatt (ur. 1715-74) tovább romlott a helyzet. Orléans-i Fülöp kormányzó kicsapongásait Fleury bíb. józan s takarékos pol-ja sem bírta már ellensúlyozni, s halála után, 1743-tól a kir. teljesen szeretőinek (Pompadour, Dubarry) játékszere lett. Kedvükért szakított elődei pol-jával, s a →hétéves háborúban Mária Terézia szövetségesévé szegődött. A poroszok és ang-ok egymás után győzték le seregeit, s ~ot gyarmatainak legnagyobb részétől is megfosztották. -

A 17. sz: Angliában lábra kapott egyházellenes irányzatok legelőször ~ban találtak termékeny talajra. 1750 k. honosodott meg ~ban a →szabadkőművesség, mely az Egyh. hatalmi állásának megdöntését, majd teljes kiirtását tűzte ki célul. Fő alakjai, →Voltaire, d'→Alembert és →Diderot 1751: megjelent Enciklopédiájukkal tud. alapra akarták emelni az istentagadást (→enciklopédisták). A nevelés terén →Rousseau igyekezett meghonosítani e szellemet, melyet Diderot szavai így fejeznek ki: „Addig az emberiség boldog nem lesz, míg az utolsó királyt az utolsó pap beleivel meg nem fojtják.” - A közhangulat egyházellenesre fordulását a jezsuiták érezték meg először. Egy marseille-i cég, követelését nem tudván behajtani Martinique szigetének jezsuita misszion-ain, perbe fogta őket, s az ügy a parlament elé került, mely Choiseul miniszterre hallgatva a JT szabályait ~ra nézve veszélyeseknek jelentette ki, s 1762: kiutasította a jezsuitákat ~ból. A párizsi érs. körlevelét, melyben védelmükre kelt, tűzre vetették, s XIII. Kelemen bullájával sem törődtek. - XVI. Lajost (ur. 1768-93) a →francia forradalomban 1793. I. 21: lefejezték. A forr. után Bonaparte →Napóleon ragadta magához az uralmat, s rövid időre fölélesztette ~ dicsőségét. Az Egyh-zal való erőszakoskodása (VII. Pius fogsága, organikus cikkelyek [→francia konkordátum] stb.) azonban siettette bukását. Az 1801. évi konkordátum is keveset jelentett; kezdettől fogva másképp értelmezte Róma is, Párizs is. A Bourbon-restauráció (1815-30) védte ugyan az Egyh-at, de gyámsága alatt is tartotta. XVI. Lajos öccse, XVIII. Lajos (ur. 1814-24) idegen csapatok támogatásával 1814. V. 3: foglalta el trónját. Napóleon második, 100 napos uralma után a szövetségesekkel 1815. XI. 20: megkötötte a párizsi békét, mely ~ot 1790 előtti határai közé szorította vissza. Visszatérhettek a forr. alatt elüldözött papok, a jezsuiták is, de helyükön ott találták a Napóleon által kinevezetteket. Az egyh. javak többségét vissza sem lehetett szerezni, s így a papság ellátás nélkül maradt. E bajokon lett volna hivatva segíteni az 1817-es konkordátum, mely nagyjában az I. Ferenc korabeli szellemet tükrözte. XVIII. Lajos a szabadelvűek ellenkezése miatt csak részleteket tudott belőle megvalósítani. Villele és Corbiere min-ek jóindulattal voltak az Egyh. iránt, a nép között Chateaubriand, Frayssinous és mások apostolkodtak. - XVIII. Lajost fivére, X. Károly (Artois gr-ja, akinek 1789: emigrálni kellett a forr. elől) követte a trónon (ur. 1824-30). Reimsben megkoronáztatta magát, s minden téren igyekezett visszaállítani a régi monarchiát, s azért az Egyh. jogait is érvényre juttatta. A szerz-eket visszatelepítette, az istenkáromlást súlyosan büntette, a szabados sajtót megrendszabályozta. A szabadelvű eszmék által fölizgatott népet azonban a Polignac-kormány kinevezésével fölingerelte, s amikor az algíri sikerektől fölbátorodva 1830. VII. 26: alkotmányellenes rendeleteket adott ki, kitört a júliusi forradalom. X. Károly Angliába menekült, Lajos Fülöp orléans-i hg., a „polgárkirály” (ur. 1830-48) foglalta el helyét. A trónon is liberális kir. eltörölte a kat. vallás államvallás jellegét, kétes hírű ffiakat ültetett a ppi székekbe. Az egyre megújuló lázadások azonban, melyek lassanként szocialista jelleget öltöttek (→Saint-Simon, →Fourier), hamarosan arra a meggyőződésre juttatták a kir-t, hogy csak erélyes kormányzással tudja magát fönntartani.

A legitimistákat és szabadelvűeket megfékezték, kiváló elmék egész sora szállt síkra Krisztus ügyéért a szellem fegyvereivel. A papság műveltebb lett és erősebben kötődött a Sztszékhez, kat. lapok indultak, fölvirágoztak a szerz. kongr-k, megerősödtek a külf. missziók. A Napóleon-pártiak és a szabadelvű köztársaságiak Lajos Fülöp ellen fordultak, merényleteket követtek el ellene, megvonták a kat. isk-k szabadságát és követelték a jezsuiták kiűzését. Ezt XVI. Gergely csak úgy tudta megakadályozni, hogy megengedte az atyáknak, hogy világi papok módjára rházon kívül éljenek. - 1848. II. 21: kitört a februári forradalom, s Lajos Fülöp Angliába menekült. A szoc. kommunisták (→Proudhon) kikiáltották a közt-ot (1848-52). Az utcai barrikád-harcokban a vérontás megszüntetésére törekvő D'Affre párizsi érs. is elesett. A forr-tól megcsömörlött nép Louis Napóleont választotta elnökké, akinek első dolga volt, hogy a Rómából elűzött IX. Pius p. megsegítésére csapatokat küldött Oudinot vezérlete alatt. 1850: az áll. isk-monopóliummal szemben törv-be iktatta a szabad oktatás elvét. Bonaparte hamarosan államcsínnyel lefegyverezte a köztársaságiakat, 1852. XII. 2: a katonaságra támaszkodva III. Napóleonként (ur. 1852-70) cs-rá kiáltatta ki magát. Uralkodása elején hathatósan támogatta az Egyh-at, az isk-kban szabadságot biztosított számára, ismét fölszenteltette Szt Genovéva tp-át, több tp-ot emeltetett, anyagilag is segélyezte az új ppségeket és pléb-kat. K-en (Kína, Annam, Szíria stb.) segítette a missziókat (fr. protektorátus). Az Egyh. nagyobb fölvirágzását azonban megakadályozta, hogy a cs. (miként előzőleg angliai tartózkodása alatt a szabadkőműveseknek megígérte) az ol. kérdésre fordította figyelmét, s 1859: Cavourral megtervezte az osztr-ok elleni háborút. A győzelem Nizza és Savoya birtokát jelentette ~nak, Lombardia legnagyobb részét a piemontiaknak juttatta, a zürichi béke X. 10: megtörte Au. itáliai befolyását. III. Napóleon az 1864. IX. 15-i szerződésben kötelességévé tette Viktor Emánuelnek a pápai áll. megvédését, s ezért 2 év múlva ki is vonta a fr. csapatokat Rómából. →Garibaldi támadása után - főként Eugenia csnő kérésére és a fr. papság befolyására - ismét hadat küldött az Egyh. Államba. Failly tábornok 1862. XI. 3: fölszabadította Rómát. Ezután a fr. csapatok egy része egészen a fr-ném. háború kitöréséig Civitavecchiában maradt. Sok fr. kat. szegődött önkéntesként a p-t védő egyh. hadseregbe. A köztársaságiak és a radikálisok közben megkezdték harcukat a „mamelukok” ellen (így gúnyolták a cs. pártot), s mivel az ipari közp-okban (Párizs, Lyon, Marseille stb.) a választások az ő javukra dőltek el, 1869: már a szabadelvű Olivier vette kezébe a kormányt. Ilyen körülmények között indult meg 1870: a ném. háború, melyben IX. 1: a sedani kudarc után a cs. maga is fogságba került, s a fr. hadsereg zöme kapitulált. IX. 4: Párizsban Gambetta kikiáltotta a közt-ot, a cs. család elmenekült. A forr. kormány nem tudta befejezni a háborút, s a ném-ek a várak ostromához láttak. Párizst körülzárták; Gambetta léghajón Tours-ba menekült, ide tette át székhelyét a kormány. 1871. II. 26: elfogadták Bismarck föltételeit, Elzász-Lotaringiát elvesztették, 5 milliárd frank hadisarcot fizettek, I. Vilmos ném. cs. III. 1: bevonult Párizsba. Thiers kormánya Versailles-ba tette át székhelyét. Párizsban a kommün (1871. III-V.) rémnapjai alatt Darboy érs. és sok pap lelte halálát. - A III. köztársaság (1871-1945) első elnöke Thiers lett, akit 1873: Mac Mahon követett. Törekedett arra, hogy ~ segítséget küldjön a fogoly IX. Pius p-nak, de a minisztérium az ogy. többségére támaszkodva ellenezte ezt. A választáson a közt. párt győzött. A prot. többségű Dufaure-kabinet az Egyh. kiszorítására törekedett az isk-kból, a felsőház azonban nem fogadta el javaslatát. A hatalomra jutott liberálisok első dolga a komm. forradalmárok és száműzött agitátorok hazaengedése volt, s Gambetta képviselőházi elnök befolyására („a klerikalizmus a mi ellenségünk”) egymás után hozták a sérelmes törv-eket, főképp a szerz-ek ellen. III. 20: fölújították a forr. alatt hozott rendeletet, mely szerint ~ban nem alakulhat szerzet v. kongr. áll. engedély nélkül; megszüntették a jezsuiták iskoláit. A ktorokba betörtek, lakóikat, akik nem voltak hajlandók rendi szabályaikat az áll-mal jóváhagyatni, szétkergették. A pp-ök tiltakozása ellenére 1880. XII. 24: megszüntették az isk. hitokt-t. A helyzet Gambetta halálával sem javult, Ferry minisztersége alatt több egyh-ellenes törv. ment keresztül. 1884: kizárták a paptanárokat a nyilvános isk-kból, kitiltották a hitokt-t az áll. isk-ból, 14.000 kat. isk-t zártak be, a papságot katonai szolg-ra kényszerítették, illetményeiket megvonták, törvényessé tették a válást stb. 1885: ismét Pantheon lett Szt Genovéva tp-ából. A kat-ok és a közt. között némileg enyhült a feszültség, amikor 1892: XIII. Leó fölszólítására az egyházias fölfogású fr-k nagy része elismerte az új államforma törvényességét. 1894: Périer min-elnök még visszautasította az egyh. és áll. szétválasztásának tervét, amire Vailland XII. 9-i anarchista merénylete volt a felelet. A Dupuy-kormánytól a radikálisok erélyesebben követelték az egyh-ellenes reformok végrehajtását. Carnot elnök 1894. VI. 24-i meggyilkolása után az anarchisták ellen szigorú törv-eket hoztak.

1901: nyílt szerz-üldözés kezdődött, sorban oszlatták föl előbb a ffi, azután a női szerzeteket. Kimondták, hogy amely szerzet 6 hónap alatt nem szerez engedélyt az áll-tól, azt föloszlatják és megfosztják birtokaitól. Mivel a külf. központú rendektől eleve megtagadták az elismerést, a nagy r-eknek (bencések, kapuc-ok, kárm-k, jezsuiták, trappisták) ki kellett vándorolniok. 1902. VI. 27: Combes min-elnök rendeletére, a papság és a nép tiltakozása ellenére, bezárták a ktori isk-kat. A radikálisok 1903: már a vallás teljes eltörlését kívánták. X. Pius tiltakozása dacára megszüntették a vatikáni követséget, a papokat minden isk-ból kizárták, 1904: minden egyh. vagyont államosítottak (→szekularizáció). A pp-ök és a plnosok lakbért fizettek saját házaikért. 1905: a lex Briand-ban kimondták az egyh. és az áll. szétválasztását. Forradalmasítani akarták az egyh. szervezetet is: minden községben 7 hívőből álló „kultuszegyesület” megalakítását írták elő. Mivel ezek X. Pius p. tilalmára sehol sem alakultak meg, a gyászmise-alapítványokat is elkobozták. Tp-ok fönntartására szükséges adományokat csak az egyhközs. szervezetek kaphattak, az egyh-at megfosztották jogi személyiségétől, vagyonjogától is. Körmenetet v. más tp-on kívüli istentiszt-et tartani nem volt szabad, s az áll. semmiféle vallási célt anyagilag nem támogatott, kivéve a missziókat. - Az I. vh. alatt pol. okokból enyhült a helyzet, a Vatikánnal is helyreállították a diplomáciai kapcsolatot. Az I. vh-ban a papságból 3200, a hazahívott szerz-ek közül 1500 esett el. - A háború után a kormány lehetővé tette ún. „egyházmegyei egyesületek” alakulását, amelyeket XI. Pius 1925: engedélyezett. A szerz-ek a kormány beleegyezésével ismét megtelepedhettek. A II. vh. előtti valláspol. helyzetet a „barátságos közöny” jellemezte. Egyes vidékeken nagy volt a paphiány. Az É-i, erősen vallásos megyéket kivéve a lakosság száma egyre fogyott. A papság, a szerz-ek és buzgó világiak kb. 2 mill. gyermek számára tartottak fönn isk-kat önkéntes adományokból. 1929: a törv. megengedte néhány név szerint fölsorolt missziós szerzet megtelepedését korlátozott létszámmal. A kat-ok maguk tartották fönn iskoláikat, 5 kat. egy-et, kórházaikat, óvodáikat, külf. misszióikat. - 1940. VI: Fro. egy részét megszállták a ném-ek, a másik részt Petain marsall irányította. A IV. köztársaság (1945-58) Charles de Gaulle vezetésével alakult meg, ő alakította meg 1958: az V. köztársaságot. A kat. egyh. helyzetét az áll. és egyh. szétválasztásának elve határozza meg.  - Jelképei: a →kakas, a →liliom és a →rózsa.

2. A szerzetesség ~ban: a) A Tours-i Szt Márton előtti időről kevés adat ismert. Kétségtelenül e ter-en is voltak szüzek és aszkéták, akik, bár családban éltek, Istennek szentelték magukat. A →lyoni vértanúk egy része 177: közülük került ki. 360 k. Tours-i Márton (Poitiers-i Szt Hilarius tanácsát is követve) Ligugében remeteéletet kezdett. 371: Tours pp-eként is megmaradt szerz-nek. A maius monasterium (Marmoutier) „pusztaságában” újabb közösség alakult körülötte; életmódjuk a →laurákéra emlékeztetett. →Pakhomiosztól eltérően Márton nem kívánta meg a kétkezi munkát a közösség tagjaitól. A közös élet inkább az ő személyéhez, mint egy meghatározott →regulához igazodott. Tanítványa →Sulpicius Severus, barátja Victricius († 407 k.), aki szintén katona volt, s mint Rouen pp-e több mon-t és remeteséget alapított. - 410 k. Honoratus létesített a Lerini-szk-en egy palesztinai jellegű laurát, innen lett Arles pp-e 426: maga Honoratus, 429: Hilarius, 503: Szt Cézár, aki megfogalmazta Gallia két jellegzetes reguláját, a Regula Monachorumot és a Regula ad Virginest. Marseille-ben Szt Viktor sírja mellett →Cassianus Joannes 415: alapított, Avitus vienne-i pp. (490-518) a keleti →akoiméták mintájára létesített mon-t. Az 5. sz. végén 40, a 6. sz. végén 240 mon. volt. - Szt Kolumbán 575 k. érkezett Galliába, 590 k. Luxeuilben telepedett meg. Tevékenysége Faremoutiers, St. Faron stb. alapításával távolabbi vidékekre is kiterjedt. Valdabert luxeuili apát (629-70), vsz. Kolumbán kezdeményezésére, a szigorú ír életszabályt ötvözte a →benedeki regulával. Tanítványai vándorlásuk során le-lemaradva újabb mon-okat alapítottak. 657 k. Luxeuilből jött szerz-ek alapították Corbie mon-át, mely fontos kulturális központtá fejlődött. II. Chlodvig (ur. 639-57) és hitvese, Batilde (†680) támogatták a szerzetesség fejlődését. Batilde kirné személyesen irányította az építkezéseket (Fontenelle, Jumiéges, Corbie, St. Laumer de Blois), 673: maga is apáca lett Chelles-ben. E mon-ok 100-200 szerz-sel befogadtak hadifolyokat és rabszolgákat is. Az evangelizálás mellett meghatározó szerepet játszottak a környék gazd. föllendítésében. Nem egységes regula szerint éltek, hanem ötvözték Benedek, Arles-i Cézár és Kolumbán szabályait. - b) A bencés megújulások kora, 8-9. sz. Karoling-kor: Nagy Károly sürgette a benedeki regula megtartását, ezért hiteles másolatot kért róla Montecassinóból. Megkívánta mon-i isk-k fölállítását (→Alkuin), fölszólította az apátságokat, küldjenek misszionáriusokat az általa meghódított szláv népek és szászok térítésére. Néhány mon. (a Tours-i Szt Márton v. St. Denis-en-France) a benedeki helyett az →ágostonos regulát választotta. - Aniane-i Szt Benedek 780 k. alapította Aniane mon-át, majd apátságok sorát reformálta meg. Jámbor Lajos (ur. 814-40) egész birod-ában rábízta az ordo regularis végrehajtását. 816: az aacheni zsin. Capitulare monasticumát elfogadták a mon-ok. A fegyelem ált. megszilárdulása kulturális fölemelkedést is eredményezett, a mon-ok a kódexírás, az okt., a teol. műhelyévé váltak, de a fejlődés 850 k. megszakadt. - A 10. sz: a #→clunyi reform, majd St. Gérard, Lorraine, St. Vanne apátsága indított el 20-70 mon-ra kiterjedő megújulást. Az 1052: alapított La Chaise-Dieu a 13. sz: Bourgogne-ban 90, ~ban 186 perjelséget kormányzott. Az 1075: alapított Molesmes a ~ K-i részében lévő perjelségeket irányította. Lérins 60 perjelségnek lett vezető apátsága. Guillaume de Volpiano, a dijoni St-Bénigne apátjának (990-1031) reformját sikerült kiterjesztenie Itáliára, Lotaringiára és Normandiára. Guillaume halála után Erluin lovag megalapította a normandiai Le Bec mon-t, isk-jából került ki →Lanfranc és Szt Anzelm. - c) Új alapítások a 11. sz: →ciszterciek, →karthauziak, →antoniták; 12. sz: →premontreiek, →johanniták, →templomosok, →trinitáriusok; 13. sz: →domonkosok, 1501: →annunciáták, 1597: →ágostonos kanonisszák, 1608: →vizitációs apácák, 1613: →Francia Oratoriánusok, 1618: bencés →maurinus kongregáció, 1625: →lazaristák, 1633: →Irgalmas Nővérek, 1641: →Menedéket adó Szeretet Boldogasszonyának Nővérei, 1642: →szulpiciánusok, 1643: →eudisták, 1644: →trappisták, 1653: →Örökimádó Bencés Apácák, 1660: →Párizsi Missziós Szeminárium, 1666: Gyermek Jézus Nővérei, 1682: →Keresztény Iskolatestvérek, 1703: →spiritánusok, 1737: Gondviselés Leányai, 1737 u. Oltáriszentség Kongregáció, 1762: →trappista apácák, 1799: Jézus Szíve Atyák Társasága, 1800: →Angers-i Jó Pásztor Szeretetéről nevezett Miasszonyunk Nővérei, →Picpus Társaság, →Sacré Coeur Apácák; 1806: →Szent József Clunyi Nővérei, 1815: →Szent Család Intézete, 1816: →Szeplőtelen Szűz Missziós Oblátusai, 1817: →maristák, 1828: →Szeplőtelen Szűz Mária Luçoni Fiai, 1838: →Szalézi Szent Ferenc Annecyi Misszionáriusai, 1868: →Fehér Atyák, 1869: →Fehér Nővérek, 1875: →Szalézi Szent Ferenc Oblátusai, 1877: →Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társasága, 1916: →Jézus Kis Testvérei, 1918: →Szeretet Fiai. -

d) Más országokból ~ban megtelepedett rendek: 1219: →Kisebb Testvérek Rendje, →klarisszák, 1225: →kármeliták, 1482: →paulánusok, 1499: →hieronimiták, 1540: →jezsuiták, 1573: →kapucinusok, 1590: →irgalmasok, 1600 k. →barnabiták, 1604: →Sarutlan Kármelita Nővérek, 1636: →kamalduliak. - e) Missziók. A fr. szerz-ek a 17. sz: indultak először nagy számban más orsz-ok felé. 1609: a jezsuiták, megvetve lábukat Konstantinápolyban, a Közel-K misszióját készítették elő. 1611: egy másik csoportjuk Kanadába, majd a Missouri és a Mississippi vidékére indult. Az orsolyiták Kanadában nyitottak isk-t, a kapucinusok eljutottak Abesszíniába és Mezopotámiába, a lazaristák Algériába és Madagaszkárra. - f) A felvilágosodás kora. 1764: a kir. föloszlatta a jezsuitákat. Az 1766: létrehozott Reguláris Bizottság ktorok számbavétele ürügyén a 2966 házból 366-ot megszüntetett. 8 r-et eltörölt (köztük a kamalduliakat, celesztinusokat, grandmontiakat, szervitákat), az antonitákat a máltai lovagrendbe olvasztotta. 71 bencés mon-ból 31-et fölszámolt. Kb. 500 szerz-t szekularizált, meghatározta a fogadalomtételhez szükséges életkort. A szerz-ek száma rohamosan csökkent: Cluny: 672-ről 303, kármeliták: 1194-ről 721, domonkosok: 1432-ről 1006, kapucinusok: 4937-ről 2674. A szerz-ek között is terjedt a →racionalizmus, a →janzenizmus, a →szabadkőművesség. - g) A forradalom és a császárság idején. A Nemzetgyűlés 1789. X. 28: megtiltotta új szerz. fogadalmak letételét és kisajátította az egyh. javakat. 1790. II: megszüntette azokat az ünn. fogadalmas rházakat, melyek tagjai nem végeztek betegápolást v. nem tanítottak. VIII: fölszámolták a szeretetszolgálatot teljesítő kongr-kat is. A szerz-ek mintegy fele elhagyta a szerz. állapotot, s önként visszatért a világba. Keményebben tartották magukat a bencések, kapuc-ok és trappisták. A szabályozott knk-ok legnagyobb része világi pap lett. 1792: a szerz-ek szétszóródtak, egy részük kivándorolt. A mon-ok közül sokat kifosztottak, felgyújtottak. A St. Vanne-i bencések közül közel 50-et bebörtönöztek, 14 a börtönben meghalt, a maurinusok legfőbb elöljáróját több társával lemészárolták. Párizsban 7, a tartományokban 24 szerz-t kivégeztek. Eudisták, jezsuiták, szulpiciánusok haltak meg a guillotine alatt. Vértanúk lettek a dax-i és arras-i irgalmas nővérek, orange-i és valenciennes-i orsolyiták s a →compiègne-i vértanúk. Napóleon eleinte lenézte a szerz-eket, csak „használható” pp-öket és plnosokat kívánt az egyh-tól. Az 1802-es konkordátum után eltűrte a lazaristák, a párizsi külmissziók, a spiritánusok, sőt bizonyos nyomásra a ker. iskolatestvérek visszatérését is. 1814: a szerznők száma 12.400 volt, 1776 házban. A ciszt-ek és a trappisták csak 1815: térhettek vissza. - h) 1870-1940. Az 1880: hozott törv-ek főképp a fiatalságot akarták kiragadni az egyh. kezéből. A határozatok közzétételének idején a szerz-nővérek száma 130.000 körül volt. A radikális üldözés 1900: indult el. 1904: bezárták a szerz. isk-kat, szerz-nek tilos volt tanítania. Az áll. uakkor hirdette a vallásgyakorlat és a lelkiismeret szabadságát. A társad. gyorsan szekularizálódott, uakkor az Egyh-ban megindult a világhoz, a munkások eddig elhanyagolt tömegeihez való lassú közeledés. Ismét sorra születtek kisebb kongr-k, rendszerint a helyi apostoli szolgálatok biztosítására. - 1877: a ffi szerz-ek száma 30.287, a szerznőké 127.000 volt. Az áll. által nem engedélyezett kongr-k száma elérte az 500-at. Az 1901-es törv. kb. 30.000 szerz-t szórt szét. Kb. 5000 szerz. misszion-ként folytatta életét Jeruzsálemtől Kínáig, Afrikától a csendes-óceáni szigetvilágig. Az I. vh-ban 25.000 papot és szerz-t mozgósítottak, közülük mintegy 4600 halt meg a frontokon. - i) 1940-1990. A szerz-ek 1940: ismét engedélyt kaptak a tanításra. A karthauziak 1941: térhettek vissza a Grande Chartreuse-be. A ném. megszállás idején számos zsidó talált ktorokban, rházakban menedékre. A szerz-ek részt vettek az ellenállásban, többen haláltáborokban pusztultak el. A háború után újra kivirágzott a szerz. élet, de a fr. egyh-ban gyorsan tudatosult: „~ missziós terület” (Suhard bíb.). Az új kezdeményezések (munkáspapok, ökumenikus törekvések, tudományos egzegézis) gyakran kiváltották Róma bizalmatlanságát. A II. Vat. Zsin. aggiornamentóját többek között olyan nagy egyéniségek készítették elő, mint a domonkos, majd marseille-i dokkmunkás Jacques Loew, a domonkos M.-D. →Chenu és Y. →Congar, a jezsuita H. de →Lubac. A Zsinat után rohamosan csökkent a hivatások száma. Számos rház kiürült, kisebb kongr-k eltűntek v. összeolvadtak életképesebb közösségekkel. A szerz-nővérek száma még mindig meghaladja a 100.000-et, egy tizedük kontemplatív közösség tagja. A ffi szerz-ek aránya ennél jóval alacsonyabb. -

3. Érsekségei és ppségei: (* jelentése: 1801. XI. 29-1822: Napóleon szüneteltette): 1. sz: Aix, Limoges, Marseilles*, Sens*, 2. sz: Autun, Bayeux, Rouen, 3. sz: Ajaccio (Korzikát 1768. V. 15: vásárolták meg Genovától), Amiens, Angouleme, Beauvais*, Bordeaux, Bourges, Cahors, Chartres*, Clermont, Evreux, Langres*, Le Puy-en-Velay*, Lyon, Meaux, Metz, Montpellier, Nice, Orléans, Párizs, Perigeux*, Poitiers, Rennes, Sées, Soissons, Toulouse, Viviers*, Mende, Reims*, Tours, 4. sz: Agen, Angers, Avignon*, Besançon, Châlons*, Digne, Frejus-Toulon*, Grenoble, Nantes, Strassbourg, Tarbes*, Troyes, Valence, Verdun*, Bayonne, Nevers*, 5. sz: Aire, Belley*, Coutances, Gap*, Le Mans, Nîmes*, Quimper, Rodez*, Saint-Brieuc, Tarentaise, Vannes, 6. sz: Saint-Jean-de-Maurienne*, Arras, Auch*, Carcasonne, Perpignan-Elne*, 1295: Pamiers*, 1317: Luçon*, Montauban*, Saint-Flour, Tulle*, 1648: La Rochelle, 1678: Albi*, 1697: Blois*, 1731: Dijon, 1742: Saint-Claude*, 1777: Nancy, Saint-Dié*, 1801: Versailles, 1817: Moulins, 1822: Annecy, 1841: Cambrai, 1855: Laval, 1913: Lille, Tarbes et Lourdes, 1966: Chambéry, Saint-Jean-de Maurienne et Tarentaise, Corbeil, Créteil, Nanterre, Pontoise, Saint-Denis, 1970: Saint-Etienne, 1974: Le Havre, 1979: Belfort-Montbéliard, 1988: Belley-Ars, Evry-Corbeil-Essones. - Párizsban 1954: a saját ordináriussal nem rendelkező K-i rítusok számára ordinariátust, 1960: az örm. szertartásúak és a bizánci szert. ukránok számára ap. exarchátust szerveztek. **-P.M.

Szabó Márton: XIV. Lajos hatása a m. ügyekre. Kolozsvár, 1900. - Csuday Jenő: ~ újkori tört. Bp., 1909. - Gyenge János: A fr. szeparáció tört. Az Egyh. és az állam szétválasztása ~ban 1905-ben. Nagyvárad, 1912. - Caron, Pierre-Stein, Henri: Repertoire bibliographique de l'histoire de France. 1-5. tom. Paris, 1923-34. - Bainville, Jacques: ~ tört. Ford. Révay József. Bp., 1925. - KL II:153. - Seignobos, Charles: A fr. nemzet őszinte tört. Ford. Cs. Szabó László. Bp., 1935. - A második fr. császárság (1852-70). Szeged, 1940. - Szemjonov, Jurij: A fr. gyarmatbirod. tündöklése és nyomora. Ford. Halász Gyula. Bp., 1942. - Bailly, Auguste: Richelieu. Ford. Györgypál Imre. Uo., 1943. - A fr. enciklopédia. Szemelvények. Ford. Komoly Péter. Bev. Szigeti Györgyné. Összeáll., jegyz. Győry János. Uo., 1962. - De Gaulle, Charles: Háborús emlékiratok. Uo., 1973. - Puskely I:314.

Franciaország