Ferences Világi Rend, FVR, Harmadik Rend, terciáriusok: Közvetlen előzményét azok a vallási társulások jelentik, melyek nagy számban alakultak a 12. sz. végén családos és egyedül élő, városi és falusi emberekből. Velük újjáéledt az Egyh-ban a vita poenitentiae, a bűnbánó élet mozgalma. III. Ince p. nyitott volt e mozg. iránt, többük életmódját jóváhagyta. 1201: indult a Humiliates Harmadik Rendje, tagjai megmaradtak világi állapotukban, s jogilag függtek a mozg. „Első Rend”-jének klerikusaitól. Vasárnaponként összegyűltek, egyikük tanítást adott a ker. életről, de a hittételekről és a szentségekről soha. Vezetőjüket ministernek hívták. Szorgalmazták a katonai szolgálattól való tartózkodást. 1208: a Katolikus Szegények, 1212: a Lombardiai Szegények csop-ját erősítette meg a pápa. 1199: szentté avatta a penitens mozg. egyik világi alakját, Homebon de Cremonát, aki alig 2 évvel azelőtt hunyt el. - 1206: bekövetkezett megtérésétől kezdve Assisi Szt Ferenc is a világi bűnbánók széleskörű mozgalmán belül kereste az evang. tökéletességet. Az Úr megmutatta neki, „hogyan kezdje el a bűnbánattartást”, majd hozzátette: „Utána egy kevés ideig még vártam; azután elhagytam a világot” (Végrendelet). 2 év múlva Assisi-béli polgárok csatlakoztak hozzá: „Példájára néhányan elkezdtek bűnbánatot tartani” (Három Társ legendája [3S 27]). Egy pap, Szilveszter is mellészegődött, aki „félni kezdte Istent és bűnbánattartásba fogott saját házában” (3S 31). Mint sok más korabeli remete, Ferenc is városról városra járva prédikált, megtérésre buzdítva a környék lakóit. Hatása nem maradt el, egyre több testvért adott mellé az Úr. Amikor kérdezték, honnan jöttek, így válaszoltak: „Bűnbánók vagyunk Assisiból” (Perugiai Anonymus 90). Közvetlen követőinek közösségét csak később nevezte el a Kisebb Testvérek Rendjének. Szt Ferenc minden társad. réteget megérintett. Sokan otthonukban maradva követték felhívását az evang. életre, sicut continentes, 'önmegtartóztatásban' éltek tovább. Az életrajzok három dolgot egyértelműen tanúsítanak a ~ kialakulásával kapcsolatban: a) élénken élt mindenkiben a tudat, hogy a harmadik rend a ferences család szerves része, b) a harmadik rend életmódja Szt Ferenctől származik és c) Szt Ferenc „regulát adott” nekik. - Ez a „regula” az 1221-es Memoriale Propositi. Nem sorolhatjuk Szt Ferenc művei közé, mert végső kidolgozása Hugolino bíb. munkája. Ferenc közvetett módon, alapgondolataiban határozta meg: egyszerű öltözködés, mérsékelt böjt, „egyék, amit eléjük adnak” (szemben a →katarokkal, akik húst azért nem ettek, mert az bűnös testi érintkezésből származott), a zsolozsma, a minister elnevezés, a beteg testvérek gondozása, felhívás a megtérésre, ima a halottakért és a békéért. - A harmadik rendnek első évtizedeitől fogva érzékeny egyensúlyt kellett fenntartania: szüksége volt a klerikusokkal való kapcsolatra, de függetlennek kellett maradnia a gyámkodástól. Az önállóság viszont szektás tévedésekhez is vezethetett. Jogi rendezésre törekedve 1284: F. Caro ferences vizitátor regulává szerkesztette át a Memoriale Propositit, melyet IV. Miklós p. 1289: jóváhagyott, s ez érvényben is maradt XIII. Leó p. 1883-as regulájáig. - VI. Pál p. Seraphicus Patriarcha kezdetű körlevelével 1978. VI. 24: jóváhagyta és megerősítette a ~ új reguláját, és kimondta: „Ugyanezen levelünkkel apostoli hatalmunknál fogva érvénytelenítjük az előző regulát, melyet egykor Szt Ferenc III. Rendje Regulájának neveztek.” Az új regula nem helyi, hanem nemzetközi alapon, egyetlen rendként szervezi a ~et, vezetői nem a ferences atyák, hanem világiak, a tagok életében a hangsúly az áhítatgyakorlatokról a közösségi, ap. életre helyeződik át, és a használt nyelvezet a szerzetesi helyett a világi keresztényé lett. - A ~ mivolta a regula 2. pontja szerint: a ferences családon belül „az egész világon elterjedt, szervezett katolikus testvéri közösség, amely nyitva áll minden keresztény előtt. Ennek a Rendnek testvérei és nővérei a Szentlélektől indíttatva saját világi állapotukban akarják megvalósítani a szeretet tökéletességét, és fogadalommal kötelezik el magukat arra, hogy az Evangélium szerint éljenek Szt Ferenc példájára és az Egyház által elismert regula segítségével.” Az életeszmény rövid megfogalmazása a 4. pontban: „A világi ferencesek regulája és életszabálya ez: megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát, követve Assisi Szt Ferenc példáját, aki Krisztust választotta az Istennel és az emberekkel való életének inspirálójául. Krisztus - az Atya szeretetének ajándéka - az út, mely az Atyához vezet, Ő az igazság, melybe a Szentlélek vezet be minket, Ő maga az élet, s Ő azért jött, hogy ezt az életet bőven adja. A világi ferencesek mindent megtesznek, hogy az Evangéliumot gyakran olvassák, és hogy az Evangélium igazságait az életbe ültessék át, mindennapi életüket újra meg újra az Evangéliumhoz mérjék.” -

A ~ szervezeti felépítése: helyi, regionális, országos és nemzetközi szintű testvéri közösségekből áll, melyeket választott tanács és miniszter vezet. Regula, 22.: „A helyi testvéri közösséget hivatalosan kell megalapítani, mely az egész Rend alapsejtje lesz, és látható jele az Egyháznak, mely szeretetközösség. Ez a közösség legyen a tagok számára kiváltságos helye az egyházias érzület elmélyítésének és a ferences hivatás kibontakoztatásának, és legyen a világban való apostolkodásuk éltetője.” A Rendbe való belépés lépcsőfokai: az initiatio (beöltözés), azután a legalább egyéves kezdeti képzés, majd fogadalomtétel a regula szerinti életre. - A ferences I. rendek viszonya a ~hez abban áll, hogy lelki asszisztenciát nyújtanak nekik: segítségükre vannak a közösségépítésben, az új tagok képzésében, szükség szerint lelkivezetésben és szentségi szolgálatban. A ~ égi pártfogója Árpádházi Szt Erzsébet, aki maga is tagja volt. - Mo-on a ~ tört. hagyományai rendkívül erősek. A ferences pléb-kon és körzeteikben mindenütt működtek közösségek. 1942: 245 csoportban 26.000 tagja volt a rházak mellett, 1949: a Kapisztrán prov. 24 rházának körzetében 12.361, a Mariánus prov. 25 rházának körzetében 12.650 tagja volt. A ~et 1950: az állam betiltotta, újjászerveződése 1989. II. 3-ára, a mo-i lelkiségi mozgalmak első orsz. konferenciájára tehető. Lapjuk Mo-on 1928-41: a →Ferences Közlöny. Várnai Jakab

Szt Ferenc harmadik rendjének szabály- és vezérkv-e. Bp., 1921. - A kolozsvári „Szent Ferenc Harmadik Rendjének” megemlékezése Trefán Leonárd tartfőn. papságának 25 é. jub-ára. 1898-1923. Kolozsvár, 1923. - Assisi Szt Ferenc 3. r-jének szabály- és vezérkv-e. Bp., 1926. - Jagicza Juvenál: Assisi Szt Ferenc harmadik r-jének katekizmusa. Uo., 1927. - Bello, Léonard M.: Szt Ferenc harmadik rendjéről. Uo., 1939. - „A tűznek kialudnia nem szabad!” Kolozsvár, 1941. - Szt Ferenc hív. Tájékoztató Szt Ferenc világi (3.) rendjéről. Gyöngyös, 1941. - Mihalovics 1942:269. - A Szt Keresztről nev. Irgalmas Nővérek Assziszi Szt Ferenc 3. r-jéhez tartozó Ingenbohli Társulatának szabványai. Zsámbék, 1945. - Takács Imre: Assziszi küldöttei. Összegyűjt. tanulm-ok. Gyöngyös, 1945. - Assziszi Szt Ferenc Világi R-je. Cikkgyűjt. Bp., 1947. - A Ferences Világi Rend. Uo., 1947. - Assziszi Szt Ferenc 3. r-je. (Cikkek, ért-ek, 1947. é. munkaprogram) Uo., 1947. - Majsai Mór-Dám Ince: Assziszi Szt Ferenc Világi (Harmadik) R-jének vezérkv-e. Uo., 1948. - Pusztay Gábor: Szeráf szárnyakon. A ferences világi 3. r. tagjai és tökéletesebb életre törekvő lelkek imakv-e. Uo., 1948. - Vándor Gottfrid: Fej-ek Assisi Szt Ferenc harmadik r-jének tört-éből. 1989. Kz. - Várnai Jakab: Kézikv. a ~ életéhez. Szeged, 1992. - Pál József: Ferences Harmadik R. Szegeden (1919-1944). Bp., 1996.