🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > értelem nevelése
következő 🡲

értelem nevelése: az →értelem képességének fejlesztése az →igazság megismerésére. - Mivel a →lelkiismeret helyes cselekedeteinek alapja a kiművelt értelem, ezért az ~ az önmegtagadás és az egész ember fegyelmezésének ter-ére tartozik. A feladat az, hogy távol tartsunk mindent, ami az értelmet eltéríthetné az igazságtól v. akadályozhatná a helyes megismerésében. - Az ~nek útja: 1, mérsékeljük a kíváncsiságot, ránk nem tartozó, fölösleges dolgokkal ne terheljük értelmünket; 2, ne folytassunk felesleges társalgásokat, keressük a →csendet, a magányt; 3, mások tetteit ne kutatgassuk, elhamarkodottan ne ítélkezzünk; 4, véleményünkhöz makacsul ne ragaszkodjunk; 5, az állapotunknak és kötelességeinknek megfelelő tudásra törekedjünk, minden ismeretszerzésben tartsuk szem előtt a →végső célt, ne hiúságból tanuljunk. - Ítéleteinkre különös gondot fordítsunk. Az emberi értelem ui. nem alkotja, hanem csak megtalálja és alkalmazza az erkölcsi törv-t, és az alkalmazásban igen könnyen téved. Az értelem ítéleteit befolyásolja, sőt sokszor teljesen elnyomja a kevélység és elbizakodottság, az indulatok és szenvedélyek, de a sietség, kapkodás is. Helytelenül ítél, aki önmagában és képességeiben, tapasztalataiban túlságosan bízik; aki hiszékeny; aki rendetlen vonzódással v. túlzott nagyrabecsüléssel van valaki iránt, s emiatt szinte tévedhetetlennek tartja. - A vakmerő és gyanakvó ítélettől különösen őrizkedjünk: biztos és elégséges ok nélkül ne tételezzünk föl rosszat másokról, hanem cselekedetüket és szándékukat mindig jóra magyarázzuk. **

Dezső 1929.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.