🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > evangéliumok
következő 🡲

evangéliumok: az →evangéliumot írott formában tartalmazó 4 kánoni szentírási könyv, →Máté evangéliuma, →Márk evangéliuma, →Lukács evangéliuma, →János evangéliuma. -Az Egyh. kezdettől csak 4 evang-ot ismert el kánoninak, s meg volt róla győződve, hogy ezek belső egységet, egy evang-ot alkotnak. A szokásossá vált Mt, Mk, Lk, Jn sorrend, mely vsz. a keletkezés sorrendjére vezethető vissza, már a →Muratori-töredékben és a gör. kéziratok zömében is megtalálható, uakkor más sorrendekkel is találkozunk (pl. Mt, Jn, Lk, Mk). Az apokrif ~at (→apokrif _nbsp;iratok) az Egyh. elvetette. Minthogy az ~ gyakorlatilag az egyetlen forrást jelentik Jézus Krisztus életét illetően, jelentőségük fölbecsülhetetlen, uakkor figyelembe kell venni azt is, hogy irod. jellegüket tekintve egyedülállóak a korabeli irod-ban. - Jóllehet az ~ valóságos eseményeket és történéseket mutatnak be, elsődlegesen mégsem tört. szempontokhoz igazodva fogalmazták meg őket, tehát nem életrajzok, még a szó ókori értelmében sem; nem jellemrajzot adnak, nem is Jézus személyét írják le. Egyáltalán nem kimerítően teljesek (vö. Jn 20,30) és az eseményeket nem pontos időrendben mutatják be. Az ~ban a topográfiai, kronológiai és a földr. adatok meglehetősen ritkák, de a régészeti kutatások szerint pontosak. - Az ~ hitelességét elfogadható érvekre hivatkozva ki lehet mutatni, ugyanakkor az ~ (Jn kivételével) sokkal kevésbé egyéni írói alkotómunka gyümölcsei, mint a mai olvasó gondolná. Az evangélisták anyaguk, sőt ennek megfogalmazása szempontjából is nagy mértékben függnek a szóbeli hagyományoktól, amelyek nagyrészt már az ~ írásba foglalása előtt rögződtek. Az ~nak ez a közös vonása nem azonos mértékű mind a 3 (szinoptikus) evang. esetében (→szinoptikusok). Lk-ban pl. világosabb az egyéni arculat, mint Mt-ban, s mind a 3 szinoptikus evang-nak megvan a maga sajátossága (stílus, fölépítés, közvetlenül elérendő cél); nagyrészt mégis a keresztény ősegyh-ból nőttek ki és az ősegyh. számára is írták őket. - Az ~ irod. jellegét a tanító-vallási cél határozza meg. A keresztény igehirdetés jegyében keletkeztek, a Jézus Krisztusban való hit fölkeltését ill. elmélyítését célzó szóbeli tanítás lecsapódásaként (vö. Lk 1,1-4; Jn 20,31). Jézus hirdetésének nem a kezdetét jelentik, inkább már az igehirdetés elért eredményének tekinthetők. Megírásukhoz az szolgált indítékul, hogy a szélesebb körű olvasóközönség és a jövendő nemzedékek számára megmaradjon, amit a szemtanúk láttak és az ap-ok, valamint tanítványaik és utódaik kezdettől fogva tanítottak és áthagyományoztak (vö. Lk 1,1-4). Azt, hogy az ~at nemcsak felolvasták a lit-ban, hanem az ősegyh. kultusza révén keletkeztek (→formatörténeti módszer), aligha lehet bebizonyítani, jóllehet valószínű, hogy az ősegyh-ban jelentkező szükséglet és ezáltal a kultusz is hatással volt az ~ szövegének megformálására (→Eucharisztia, →utolsó vacsora). Mindebből következően az ~ a tört. egy darabját képviselik, amennyiben ez a már kezdetét vett üdvösségnek a történelme. - A szinoptikus ~ a Keresztelő fellépésével (a →gyermekségtörténet eredetileg nem volt tárgya a →katekézisnek), Jézus megkeresztelkedésével és megkísértésével kezdődnek; ezután következik Jézus föllépése Galileában és környékén (ez teszi ki az elbeszélő részek zömét), ezt követik az utolsó napok előzményei; végül bemutatják Jézus szenvedését és kereszthalálát, továbbá az üres sírral kapcsolatos részleteket és Jézus megjelenéseit tanítványai előtt. Kezdete és vége szempontjából Jn is megegyezik a szinoptikusokkal, pedig szerzője nagyobbrészt a maga útján jár, és több útról tud Galilea és Jeruzsálem között. A szinoptikus ~ egymás közti viszonyát, a szembeötlő egyezéseket és eltéréseket a →szinoptikus kérdés tárgyalja; a szinoptikusok és Jn közti különbségeket illetően →János evangéliuma. **

BL:404.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.