engesztelő áldozat: olyan áldozat, mely eltörli a bűnt és helyreállítja az életközösséget Isten és az ember között. - I. Az ÓSz-ben. A héb. 'hattát' szó értelme: bűn, tágabb értelemben: az, ami a bűnt eltörli (Szám 19,9: tisztító víz; vö. 8,7), mindenekelőtt a bűnért való áldozat. Ugyanakkor a héb. 'asam' más jogainak megsértésére utal, de tágabb értelemben azt is jelöli, amivel ez a sérelem jóvátehető (1Sám 6,3: jóvátétel). Így az ~ egyben jóvátételi áldozat is volt Jahve v. egy embertárs jogait ért sérelem jóvátételéért (Lev 14,21.25). A →Papi irat tudatosan törekszik az ~ két fajtájának, a bűnért és a jóvátételi áldozatként bemutatott ~ megkülönböztetésére, de a törv-ben nem találkozunk mindenütt ezzel a különbségtétellel. - ~ot az akaratlanul elkövetett bűnöktől való megtisztulásért kellett bemutatni (Szám 15,22-26; Lev 4,2.13.22; 27; 5,2). Ha valaki szándékosan vétkezett Jahve ellen, akkor a Szám 15,30-31 szerint ki kellett irtani a népből (meg kellett kövezni, el kellett űzni?). A Lev 5,4 (későbbi betoldás?) szerint a nem akaratlanul elkövetett bűn jóvátételére akkor lehetett áldozatot bemutatni, ha meggondolatlanságból vétkeztek. Az áldozatbemutatás különféle tisztulási, ill. engesztelő rítusokhoz is hozzátartozott (Kiv 29,10-14; Lev 8,14-17; 11,6-8; 14,10-20; 15,14; Szám 6,9-12). A Lev 16,16.21.30.34 alapján föltehető, hogy az ~ különféle erkölcsi v. rituális vétségek esetében is szokásban volt. Az →engesztelés napján is hozzátartozott egy engesztelő rítus az áldozat bemutatásához; más hagyományos szokások (16,11: a bűnbak elűzése a pusztába; 14,6.49-53: a madár szabadon engedése) részét alkották ugyan az ~ bemutatásának, de csak jelezték és jelképezték a tisztátalanság megszűnését, önmagukban nem számítottak ~nak. Az ~ alapgondolata nyilvánvalóan a jóvátétel volt; az áldozattal ui. sokszor együttjárt a visszatartott v. eltulajdonított, lopott holmiért a megkárosított kártalanítása (a teljes érték + 1/5: 5,23). ~ot mindenekelőtt akkor kellett bemutatni, ha valaki akaratlanul megsértette Jahve jogait (5,15); de igen sokszor akkor is kötelező volt, ha valaki szándékosan megcsorbította felebarátját jogaiban (legalábbis: 5,19), főleg ha tulajdonjogi sérelem érte az illetőt (5,20; vö. 19,20-22 és 20,10, valamint MTörv 22,22). - Az ~ szerepe. Az ember a bűnével (még ha akaratlanul követi is azt el) megszakítja Istennel való kapcsolatát, és megszentségteleníti a helyet, ahol az Isten közösségre szokott vele lépni. Az áldozati állat vére (a vérrel végzett rítusok: meghintés, bekenés stb. a legfontosabb elemei az ~ bemutatásának!) megtisztítja a szentélyt, így a Szent újra közösségre léphet az emberrel. A mai szövegekből kikövetkeztethetően ez lehetett az engesztelés szertartásának fő rendeltetése (quasi sacramentalis expiatio, a bűn kioltása), jóllehet a rítus bizonyos elemeiben és formáiban a kiengesztelés egy más, korábbi értelmezésének nyomai is föllelhetők. Tehát nem a placatio gondolata áll előtérben, melyet a Lev 4-7 sugall; a vérrel végzett rítusokat nem a vérben rejlő erő teszi hathatóssá, tisztító hatásuk sokkal inkább abban gyökerezik, hogy Jahve rendelte a →kiengesztelődés eszközéül (17,11: a bűnök quasi sacramentalis eltörlése, expiatiója). - Az ~ eredete. Jóllehet a hattát és asam szavakkal 'áldozat' értelemben, műszóként először Ezekiel (Ez 40,39; 42,13), a Papi irat és az ÓSz legkésőbbi kv-ei élnek (2Kir 12,17; Oz 4,8: ~ra utalás?), nem férhet hozzá kétség, hogy az ~ már Ezekiel előtt is szokásban volt, mert a különféle áldozatok közti különbséget ismertnek tételezi föl. A vérrel kapcsolatos különféle rítusok, melyeknek az ~ bemutatásakor jelentős szerepük volt, szintén az ~ régiségére utalnak; ugyanígy az is, hogy az áldozati állatot a megtisztulni kívánó laikusok hozták, és leölése előtt (legalábbis eredetileg) maguk tették kezüket a fejére, nem a pap, ahogy az a fogság után szokásban volt; vö. Lev 4,15.24.29.33. Az ugariti szövegekben szerepel egy asam (jóvátételi áldozat).  - II. Az ÚSz egyetlen tökéletes ~a Krisztus →keresztáldozata. →szentmiseáldozat **

BL:363.