Magyar Katolikus Lexikon > E > endogámia


endogámia (a gör. endon, 'valamin belül' és gamosz, 'esküvő' szavakból): körülhatárolható csoporton belüli házasodás szokása. - Az 1930-as években még élő m. népi hagyomány szerint a →legény ált. nem ment ki a falujából házastársat keresni, sőt a palócoknál egyenesen megszégyenítő, ha a legény nem talál magának feleséget a saját falujában. Sőt néhol élt a szokás, hogy a falun belül is csak az "egy végbeliek", egy utcabeliek házasodhatnak össze; jellemző erre az a nagyszalontai tájszó, mely a rokonokat egyvígbű valóknak nevezi, s ha be is fogadtak jöttmentet a családba, a bizalmatlanság iránta sohasem oldódott föl egészen. Legtökéletesebben élt ez a szokás Mezőkövesden, ahol megverték, régen agyonverték azt a legényt, aki más soron v. szegben lakó lányhoz mert látogatni, s nősülni is csak a saját utcájából lehetett, különben verekedéssel végződött a lagzi. - Az ~ ellentéte az →exogámia.

MN IV:157. - MNL I:688.