Magyar Katolikus Lexikon > E > elamiták


elamiták: a →suméroknál és akkádoknál kevésbé ismert nép Mezopotámiában, a "termékeny félhold" keleti szélén: területük egy része az Anzan-hegyvidék (Zagrosz-hegység), a másik Susun, a szúzai síkság és a Szusziana folyó vidéke. - Közp-juk Kr. e. 3000 k. Szúza volt. A tőle É-ra lévő Tepe Gaurában már az 5000 k. időkből maradtak fenn festett kerámiák és döngölt agyagból épített házak maradványai. A házak padozata alá temetkeztek, halottaikat bőségesen behintették okkerral (ami a kőkorszakban a másvilági hit jele). Monumentális istentiszt. létesítmények nyomai is megmaradtak. Később beolvadtak az →obed-kultúrába. - Amint a legkorábbi, 3000 előtti leletek bizonyítják, Szúza a művészi tökéletesség magas fokán álló kerámiaművesség közp-ja volt, mely hatott egész Elő-Ázsiára. Pompás kőedényeik voltak. Az arany, ezüst és drágakő sírmellékletek gazdagságról vallanak. Fejlett civilizációjuk tanúi a pecsétek és a kis női bálványszobrocskák. - Eredetük és nyelvük ismeretlen, de ugyanolyan kulturális szinten élhettek, mint Mezopotámia lakói. 3-2000 között írásuk is volt, kezdetben kép-, majd szótag- v. vonalírás, melyet később a sumérok →ékírása váltott föl. A természeti kincsek bősége miatt az ~ nagyon korán élénk keresk-et alakítottak ki a mezopotámiai síkság lakóival. Ónt, rezet, ezüstöt, aranyat olvasztottak, és értékes köveket bányásztak (obszidián, diorit, bazalt, márvány, féldrágakövek). Később lovakat is exportáltak. - Az elamita vallás (bár nagyon csekély a leletek száma) sajátos elemei teljesebbé teszik a mezopotámiai vallásokról alkotott képet. Az istenek egének úrnője Pinenkir, ő a legfőbb istenség. A fő férfiisten Humban, a fia Hutran. Humban és Hutran a holtak istenével, Insusinakkal háromságot alkot. Az elhunytak átmenetileg Isnikorat és Lagamel istenpár birod-ába kerülnek, majd Insusinak elé vezetik őket, aki ítélkezik fölöttük. Asztrálisteneik is vannak: Nahhunte a napisten, Napir a holdisten. Nemzeti istenük a Marduknak megfelelő Simut. Elámban is voltak zikkuratok, de teljesen eltérőek a sumérokéitól: 5 koncentrikus, négyzet alaprajzú, egyre kisebbedő terasz egymás fölött, melyek között nincs összeköttetés. Mindegyik szint a földszintről induló meredek lépcsőn közelíthető meg. A legfelső teraszon (52 m magasságban) áll a halál istenének, Insusinknak szentelt tp. 4 sarka a 4 égtáj felé van tájolva. A bronzba öntött áldozati jelenetek és imádkozó alakok bensőséges vallásosságról tanúskodnak. **

König 1985:74. - BL:310.