Magyar Katolikus Lexikon > E > előítélet


előítélet (lat. praeiudicium): a megismerés tárgyával való találkozást megelőző, a valóságot csak töredékesen megragadó →ítélet. - A szó eredeti értelmében az ~ lehet pozitív és negatív. A pozitív ~ alapja a hit, a →hagyomány tisztelete, a bizalom, nyitottság, Istenre hagyatkozás. - A negatív ~ alapja a dolog nem kellő ismerete, a félműveltség. Fakadhat elfogultságból, környezeti hatásokból, az egyéni vélemény túlértékeléséből. Leggyakoribb formája a faji ~, egyes népcsoportok le- ill. túlbecsülése, de a keresztény értékrendet is sok ~ veszi körül (babonák, tudatlanság világába utalják). Az ilyen ~ →gyűlölethez vezethet, ezért küzdeni kell ellene, mint a hit és a felebaráti szeretet ill. mindenféle emberi kapcsolat akadálya ellen. - A jogban ~ a →vélelem. **