Magyar Katolikus Lexikon > E > egyházi fegyelem


egyházi fegyelem (lat. disciplina ecclesiastica): az →Egyház életének külső megnyilvánulásait szabályozó előírások és jogszabályok összessége. - Kiterjed a hívők, a szerzetesek és a klérus minden külső tevékenységére (ünnepek, böjt, jámborsági gyakorlatok; prédikáció, szentség-kiszolgáltatás, vagyonkezelés), s kiegészíti a rájuk vonatkozó →isteni törvényeket. - Az ~ az →egyházkormányzati hatalom megnyilvánulása. Legfőbb törvényhozója az egész Egyh. számára a pápa és ez →egyetemes zsinatok, a →részegyházakban az ordináriusok. Az ~ben az →Egyház tévedhetetlensége úgy érvényesül, hogy nem emelkedhet törv. szintjére a hittel v. erkölccsel ellenkező előírás; a célszerűség és a végrehajthatóság szempontjából történhetnek tévedések. Az érvényben lévő ~ előírásai →lelkiismeretben köteleznek, ezért teljesen téves az érvelés: "valamely dolog (pl. a papi →cölibátus v. a női papság kizárása) csak ~i kérdés"!. - Az ~ megszegését a II. Vat. Zsin-ig komoly →büntetés követte: magán- és nyilvános dorgálás, vezeklés, böjt, testi fenyítés, börtön, pénzbüntetés, száműzetés, becsületvesztés, vagyonelkobzás, →kiközösítés, →egyházi tilalom stb. Nagy Konstantin biztosította az államhatalom segítségét ezekhez. A karoling kori törv-ek a klerikusokat →egyházi bíróság elé utalták, de az ítéletet világi hatóság hajtotta végre. A jogfejlődés során az államhatalom egyre inkább visszahúzódott az ~ megszegésének büntetésétől. Az új →Egyházi Törvénykönyv több ~i kérdést a lelkiismeretre bíz, de fenntartja az →Egyház büntető jogát. **