🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > Eleazár
következő 🡲

Eleazár (héb. 'Isten segített'): bibliai személynév. - Viselői közül a jelentősebbek: 1. Pap, aki segítségére volt Mózesnak a népszámlálásnál (Szám 26,3), s a honfoglalás után Józsuénak a földosztásnál (34,17; Józs 14,1; 19,51). - A papi hagyományban Áron és Eliseba 3. fia (Kiv 6,23; 28,1) és utóda (Szám 20,24-29; MTörv 10,6), a cádoki papság őse, mely Salamon idejében megszerezte a főpapságot (1Krón 5,30; Szám 25,13). - 2. Makkabeus ~, Mattatiás 4. fia (1Mak 2,5; 6,43). A Bet Zacharja-i csatában, abban a hiszemben, hogy az →elefánton V. Antiokhosz ül, alulról megsebezte az állatot, mely összerogyva maga alá temette (6,43-46). - 3. 90 esztendős írástudó, aki Antiokhosz Epiphanész parancsát még látszólag sem akarta teljesíteni, nehogy rossz példát adjon a fiataloknak a törv-szegésre, ezért megölték (2Mak 6,18-31). **

BL:312.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.