Magyar Katolikus Lexikon > E > étkezés


étkezés: Az ÓSz-ben a szokásos ~ szava a „kenyeret enni” (vö. Ter 37,24), az ünnepi lakoma viszont az 'ivás, dőzsölés, mulatás' mozzanatokat is magában foglalta. Rut 2,14 említi az ~ idejét, közelebbi meghatározás nélkül. Ter 43,16.25: Izr. fiai délben ettek (Egyiptomban). Az ÚSz-ben szerepel a reggeli v. ebéd (Mt 22,4; Lk 11,37; 14,12; Jn 21,12.15; ApCsel 10,10) és a vacsora (Lk 14,12; 17,8). Ált. kétszer ettek napjában (Kiv 16,8; 1Kir 17,6). ~ közben a földön ültek, az ételt is oda tették le (egy alkalmi ~ a szabadban: Mt 14,19). Asztalt kezdetben nem használtak, a földre terített állatbőrre v. gyékényre „tálaltak”. Később gör-róm. mintára szokássá vált ~ közben szőnyegre heveredni v. fekvő helyzetben párnákra támaszkodni. Bal könyökükre támaszkodtak, lábukat kinyújtották, és szabad jobb kezükkel ettek (vö. Eszt 1,6; Ám 6,4; Jn 13,23). A kenyeret (→kenyér) a →családfő, a házigazda törte meg, a húst szétosztották; mindenki a közös tálból kapta meg a részét (Péld 19,24), melybe kenyerét is bemárthatta (Jn 13,26). A kanalat, kést, villát ismerték ugyan, de csak áldozatbemutatáskor használták. A lakomákkal kapcsolatos szokásokra nézve a Sir 31,12-24 tartalmaz érdekes részleteket. - Az ~ az Istennel való közösséget, az örök boldogságot is jelképezi (Kiv 24,9-11; Iz 25,6; Mt 8,11; 22,1-14; Lk 22,16-18.29). Ez a gondolat ölt testet Izr. fiainak →húsvétjában és az →utolsó vacsorában. →agapé, →kenyértörés **

BL:395.