Magyar Katolikus Lexikon > E > éhség


éhség: szoros értelemben a táplálék szükségletének érzése az egészséges, élő szervezetben; átvitt értelemben értékek hiányának érzete. - 1. Az ÓSz-ben az ~ elsősorban az emberi lét alapvető föltételének hiánya (2Sám 17,29; 1Kor 11,34; Iz 58,7.10); a sokakat érintő, egy egész népet sújtó →éhínség a rossz termés (szűk esztendő) v. ostrom következménye (Ter 41,27; 2Kir 6,25; Iz 51,19); gyakran az ~ szerepel a kard és a pestis mellett a 3. csapásként (Jer 24,10; Jel 6,8); kivándorlásra kényszerített, legtöbbször Egyiptomba, (Ter 12,10; 42,5; 41,55; Rut 1,1).  - Az ~ alkalom arra is, hogy Isten megmutassa: gondot visel az emberre (Zsolt 146,7; Mk 6,34-44), a hívő embert adakozásra, javai megosztására indítja (Iz 58,7; Péld 25,21; Jak 2,16). Az ~ lehet büntetés (Iz 14,30; Jel 18,8); az üdvösség idején ismeretlen lesz (Ez 34,29; Jel 7,16).  - Mivel az Ósz-ben a →föld egyetlen tulajdonosa Jahve (Lev 25,23), akitől népe ajándékba kapta, a földből az Ő akarata szerint kell részesednie (s örökségként tovább adnia) minden családnak. Ezért az aratás és szüret utáni böngészés a szegények joga (Lev 19,9; MTörv 24,19), s ínség idején nem számított lopásnak az ~ más terméséből való csillapítása. - 2. Az ÚSz →Magnificatja mintegy próféciaként is mondja: az éhezőket Isten betölti jókkal, Mária ugyanis méhében hordozza Isten Fiát, az örök élet Kenyerét és mindenféle testi-szellemi ~ tökéletes táplálékát. Jézus ismeri az ~et, és a próféciákra utalva megszaporítja a kenyeret (→csoda). Ugyanakkor inti tanítványait, hogy ne mulandó eledelért fáradozzanak; s azokat mondja boldognak, akik az igazságot éhezik (Jn 6;. Mt 5,6). **

Nötscher 1940:341. - BL:301.