🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > diák
következő 🡲

diák, deák (a lat. diaconus szóból): 1. →diákonus. - 2. a középkorban klerikus, a →káptalani iskola növendéke. - 3. latin műveltségű, írni tudó ember, íródeák. - 4. A g.kel. magyaroknál a →kántor. - 5. ma ált. tanuló.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.