Dán: 1. a tizenkét pátriárka egyike, Jákob és Bilha (Ráchel ága) fia (Ter 30,4–6). Jákob áldása szerint „olyan mint a kígyó az úton, a vipera az ösvényen, amely a ló bokájába mar” (49,16–18). – 2. Izrael a tizenkét törzsének egyike. Mózes áldásában „fiatal oroszlán, mely Básánból iramodik ide” (MTörv 33,22). Debora énekében „idegen hajókon tölti életét” (Bír 5,17). A népszámláláskor (Szám 1,38 kk. és 26,42 kk.) 62.700, ill. 64.400 hadviselésre alkalmas férfi tagja volt; ennek ellenére kis törzs volt (Ter 46,23; Szám 26,42; 1Krón 7,12: egyetlen család); a Bír 18,11 mindössze 600 harcost említ. A sorsvetéskor a Corea és Estaol közé eső terület jutott nekik (Józs 19,40–48; Bír 1,34; 13,2.25) Sefela É-i részén, de az amoriták a hegyvidékre szorították őket. É-on, ahova felhúzódtak, elfoglalták Laist és nehezítették az érintkezést Damaszkusz és a föníciaiak között. – 3. város a Jordán egyik forrásánál abban az időben, amikor ~ törzse elfoglalta a szidoniaktól Laist – innen a neve (Józs 19,47; Bír 18,29; vö. Ter 14,14; MTörv 34,1). A város ősi (Bír 18,31) és kedvelt szentélyét I. Jerobeám is elismerte (1Kir 12,29; 2Kir 10,29; Ám 8,14). A „Dántól Beersebáig” kifejezésben (Bír 20,1; 1Sám 3,20; 2Sám 3,10; 17,11; 24,2; 1Kir 5,5: fordítva: 1Krón 21,2; 2Krón 30,5) Kánaán É-i határvárosára utal. 2010: Tel Dan, arabul Tell-el-Kadi. R.É.

BL:242.

Dán Anna M. Veremunda, ASzFL (Mezőhegyes, Csanád vm., 1905. aug. 27.–Csákvár, 1977. dec. 31.): szerzetesnő. – Bp-en 1929. IX. 4: lépett a kongr-ba. 1932. VIII. 15: első, 1935. VIII. 15: örök fog-át uo. tette. Ápolónői okl-et szerzett. Az Erzsébet Szeretetotthon Kórházban betegápoló. – A szétszóratás után a csákvári szoc. otthonban élt. r.k.

Dán Mária M. Fidencia SZINT (Fény?, 1897. márc. 3.–Verőcemaros, 1977. febr. 7.): szerzetesnő. – Szatmárnémetiben tanítóképzőt végzett. 1912. VIII. 28: itt lépett a szatmári irgalmas nővérek r-jébe, fog-át 1918. VII. 19: uitt tette. 1948-ig Jászberényben népisk. tanítónő. – 1950 u. a verőcei szoc. otthonban élt. r.k.