🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > Donát
következő 🡲

Donát, Donatus, Szt (4. sz.): Arezzo püspöke. - A JM-ban "hitvalló püspök", Beda Venerabilisnál vt. Késői passiója szerint Nikomédiában született. Szüleivel Rómába költözött, ahol egy Pimenius nevű pap tanította. Társa volt Julianus, a későbbi apostata cs., aki szubdiákonus lett, ~ pedig lektor. A Julianus-féle üldözésben ~ szülei és nevelője vtságot szenvedtek, ~ maga Arezzóba menekült és Hilarianus szerz. mellé szegődött. Csodákat művelt a nép körében, diákonussá, majd pappá szent. Amikor a város pp-évé választották, I. Gyula p. sztelte föl. Sok pogányt térített meg. Egyszer mise közben áldoztatáskor támadták meg a pogányok, kiütötték a diákonus kezéből az üvegkelyhet, mely összetört. ~ imádságára a kehely összeforrt, de egy kis darabját az ördög elvitte. A szt vér, mely visszakerült a kehelybe, nem folyt ki a lyukas kehelyből. E csoda láttán többen megtértek, ezért ~ot 4 hét múlva elfogták és Hilarianusszal együtt megölték, de a korai források nem tudnak e vtságáról. A kehelycsodát Nagy Szt Gergely p. ismerte, sőt vsz. látta. ~ot a városon kívül temették el, sírja a 13. sz-tól a baz-ban volt. Ereklyéit a 17. sz. közepe táján No-ba vitték. - Ü.: aug. 7. - Amikor ereklyéit Rómából a Rajna-vidékre, Münstereifel városába vitték, a kísérő papot villámcsapás érte, azonban semmi baja nem történt. Ezt ~ közbenjárásának tulajdonította. ~ a villámcsapás és jégverés ellen védő szt lett a nép körében. Kultusza a rajnai borvidéken gyorsan kibontakozott. Az elemi csapások elhárításáért hazánkban is elterjedten könyörögtek hozzá, sőt névünnepén körmenettel is megtisztelték. Népünk ajkán olykor Dónát, Dónátus, a szőlősgazdák, szőlőskertek védősztje. - Csepreg hegykv-e 1676: megtiltotta, hogy ünnepén kint tartózkodjanak a szőlőkben. Nyilván azért, hogy a részegséggé fajuló áldomás-ivással ne veszítsék el ~ pártfogását. Kőszeg ~-kpnája úgy épült, hogy a hívek a hegyre keresztbe tett két téglát hordtak föl a mestereknek. A szt barokk oltára áll még a helybeli Kálvária-tp-ban. - Szobra, képe, kpnája található, legtöbbször a tiszt. sztelt haranggal együtt az alábbi helyeken: Dunabogdány, Sződ, Zsámbék, Pécs, Karancs (Hercegszőllős mellett), Komló, Székesfehérvár (1733), Piliscsaba, Csókakő (1772, tp.) Várpalota, Balatonlelle (1754), Szentgáloskér (1749), Igal, Kishegyszőlő (Látrány határában), Baráti (Buzsák határában), Somogyszil; a balatoni borvidéken Barihegy (Vörs határában), Badacsony, Lelle, Gyulakeszi, Lesencenémetfalu, Tapolca, Rezi, Szentgyörgyhegy északabbra Nyúlfalu (Pannonhalma mellett), Sopronhorpács (1775, Széchenyi-család), Fertőszentmiklós, Csorna (18. sz.); másfelé: Eger, Eperjes, Erdőd, Gyorok (1779), Lugos (1758). A felsorolás nem teljes. A kultusz elterjedése a jezsuita barokkal, az általa ihletett főúri jámborsággal függ össze. Buda 1724: ~ot választotta villámcsapás ellen a város védősztjévé. Az újlaki tp. Flórián-oltárának oromképén ~ látható. Simontornya szőlőhegyén ~-kereszt áll. Az ünnepen földíszítve várta a városkából érkező processziót. Simonyi ~-harangjának fölírása: S. DONATE TEMPESTATES NOCIVAS A NOBIS, TERRITORIIS NOSTRIS LONGE AVERTE. QUISQUIS SCIRE CUPIS, QUI ME CONSURGERE FECIT INCLYTA STIRPS VITAM SIMONIANA DEDIT. (Szt ~ a kedvezőtlen időjárást tőlünk, mezőinktől távoztasd messzire. Ha tudni akarod, a nevezetes Simonyi-nemzetség állított engem.) Körmöcbánya Erzsébet-tp-ának is ~-harangja van. A szatmári Erdőhegy ~-kpnájában, a Károlyi gr-ok birtokán a szt képét a búcsú napjára meszes vízben érlelt szőlőfürtökkel szokták fölékesíteni. Egerben a ciglédi szőlőkben 1716: Erdődy Gábor pp-től emelt és a legutóbbi évtizedekig álló szobrának párkányzatára Mózes könyörgését vésték deákul: Kiterjesztem az Úrhoz kezeimet. Megszűnnek a mennydörgések, és jégeső nem leszen. - Az elenyészett körmeneti hagyományt a környék parasztnépe ~-búcsú néven máig emlegeti. - A kolozsvári szőlők között álló ~-szoborról a 20. sz. elején ezt a mondát örökítették meg: a szőlők tetejében a Hójaerdő alatt áll egy időviselt kőember, ~ a neve. Valamikor pásztorember volt ez a ~. Ott legeltette juhait az erdő szélen. Egy éjszaka a hold világánál észrevette, hogy a hegyet a törökök vágják, hogy a Szamost a Nádas terére vezessék, s ne legyen a városnak ivóvize. Lélekszakadva futott be a városba, bezörgetett a monostorkapun, s rohant egyenest a városházára. Éppen csak annyi ideje volt, hogy elmondhatta a dolgot, majd holtan esett össze. A katonaságot azonban hamar összetrombitálták, és az ellenséget elkergették. Háládatosságból kifaragtatták ~ képét, és föltették a hegytetőre. A kőember még most is leszáll minden éjszaka és körülnéz, hogy nincs-e valami baj a kedves városban, majd korsaját a Szamosból megmeríti, és úgy tér vissza a helyére. Az átvágott hegynek ezért lett Törökvágás a neve. **

BS IV:773. - Bálint II:164.

Donát (15. sz.): püspök. - 1488 k. említik zenggi pp-ként. Vsz. csak kinevezték, de székét nem foglalta el; a MA-ban 1487. II. 24-1501. VI. 16: Natalicius Mihály, a vál. és megerősített zenggi pp. T.E.

Mendlik 1864:120. (1485: pp.) - Gams 1873:389. (31).

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.