céhbehívótábla: a →céhek tagjainak behívására, beidézésére szolgáló jelvény. Körüljáratásával és fölmutatásával (táblajáratás) a céhmester gyűlésbe, temetésre, körmenetre stb. hívta össze a tagokat. A tábla fölmutatója szóban adta át a céhmester üzenetét. A beidézésnek ez az ősi, kk. eredetű módja Flandriából eredt és Mo-on (Erdélyen és ÉNy-Mo-on) kívül csak Sziléziában maradt fönn. A szokás Mo-on még a 20. sz. közepén is élt. A fából v. fémből készített, díszes, kézben hordozható táblácska rendszerint a céh jellegzetes szerszámaiból v. termékeiből álló céhcímert ábrázolta, de gyakran előfordult, hogy az egyik oldalára a →céhvédőszent képét festették. Ilyen pl. a légrádi sajkások táblája Szt Miklós, a székesfehérvári csapócéhé a 18. sz-ból Szt Márton, a győri gombkötőké 1651: Szt Mihály arkangyal és a szekszárdi csizmadiacéhé 1766: Szt Imre hg. képével. - Külön temetésre behívó táblákat is használtak egyes céhek koponya, csontok v. homokóra ábrázolásával. Ilyen 1681: a nagyszebeni lakatos- és puskaműves-, 1733: a késmárki csizmadia- v. 1824: a zsolnai posztónyírócéh halotti behívó táblája. N.P.

Nagybákay Péter: Mo-i céhbehívótáblák. Bp., 1981.