Magyar Katolikus Lexikon > C > csapó


csapó, kallós, ványoló (lat. fullo, ném. Walker): ősi →kézműves mesterség. - Korán →céhesedett. Gyapjúból, gyapjúszövetből ütőfával, súlyok és a 12. sz. során elterjedő vízikerékkel hajtott kallómalom segítségével, vízzel árasztott ütögetés (szálkuszálás, -tömörítés) útján posztóféleségeket, nemezt készített (→posztókészítő). - Mo-on 30 ~céh dolgozott. Védősztjük Szt Márton, aki fele köpenyét adta a didergő koldusnak. B.I.

Céhkat. I-II. - Bálint I:330; II:396. - Bogdán 1984.